A motizmus (kínaiul: 墨家; pinjin ( ): mòjiā; magyar népszerű: mo-csia; szó szerint: Mo iskolája) a konfucianizmus, a taoizmus és a legizmus mellett ókori kínai filozófiai irányzatok egyike. Megalapítása a hadakozó fejedelemségek idején élt és működött Mo Ti ( ) 墨翟 (vagy Mo-ce ( ) 墨子, szó szerint: Mo mester; latinos változat: Miciusz; i. e. 470 – kb. i. e. 391) és tanítványai, követői nevéhez köthető. Az ókori Kínában hírneve Konfuciuszéval vetekedett, s tanításai hasonlóan nagy hatást gyakoroltak a kor szellemiségére.[1] A motizmusra jellemző, hogy tanításával látszatra támadja, bírálja a konfucianizmust, de valójában sohasem volt a két irányzat között olyan jelentős ellentét és rivalizálás, mint a konfucianizmus és a taoizmus között. A Han-korban, amikor a motizmus már nem jelentett veszélyt a konfucianizmusra, a két filozófiát gyakorta egy irányzatként emlegették.[2] Mo Ti ( ) az iskoláját eredetileg szigorú rendszerbe szervezte, ennek ellenére a 3. század második felétől három irányzatra szakadt, a Han-korra pedig teljesen eltűnt a szellemi életből, és csak a mandzsu Csing ( )-dinasztia idején fedezték fel újra.
A sorozat témája Kínai filozófia |
---|
Filozófusok
|
Ókori források
|
Egyéb
|