Murray Bookchin | |
![]() | |
Született | 1921. január 14. Bronx, New York USA |
Elhunyt | 2006. július 30. (85 évesen) Burlington, Vermont, USA |
Állampolgársága | amerikai[1] |
Nemzetisége | amerikai |
Házastársa | Beatrice Bookchin (1951 – 1963. október) |
Gyermekei | Debbie Bookchin |
Foglalkozása |
|
Halál oka | szívelégtelenség |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Murray Bookchin témájú médiaállományokat. | |
Murray Bookchin (Bronx, 1921. január 14. – Burlington, 2006. július 30.)[2] amerikai társadalomelméletíró, író, szónok, történész és politikai filozófus volt. G. W. F. Hegel, Karl Marx és Pjotr Kropotkin hatására[3] a környezetvédelmi mozgalom egyik úttörője volt.[4] Bookchin a társadalmi ökológia és a várostervezés elméletét az anarchista, libertárius szocialista és ökológiai gondolkodáson belül fogalmazta meg és fejlesztette tovább. Két tucat könyv szerzője volt, amelyek a politika, a filozófia, a történelem, a városügyek és a társadalmi ökológia témaköreit ölelik fel. A legfontosabbak közé tartozik az Our Synthetic Environment (1962), a Post-Scarcity Anarchism (1971), The Ecology of Freedom (1982) és Urbanization Without Cities (1987). Az 1990-es évek végén kiábrándult abból, amit a kortárs anarchista mozgalom egyre apolitikusabb „életmódizmusának”[5] látott, nem nevezte magát többé anarchistának, és megalapította saját libertárius szocialista ideológiáját, a „kommunalizmust”, amely a marxista, szindikalista és anarchista gondolatokat igyekszik összeegyeztetni és kiterjeszteni.[6][7]
Bookchin kiemelkedő antikapitalista, antifasiszta és a társadalmi decentralizáció ökológiai és demokratikus irányvonalak mentén történő védelmezője volt. Elképzelései az 1960-as évek óta hatással voltak a társadalmi mozgalmakra, többek között az újbaloldalra[8], az atomellenes mozgalomra[9], a globalizációellenes mozgalomra, az Occupy Wall Streetre, és nemrégiben az Észak- és Kelet-Szíriai Autonóm Adminisztráció[10] demokratikus konföderalizmusára. Az amerikai zöld mozgalom központi alakja volt. Autodidaktaként, aki soha nem járt főiskolára, a 20. század egyik utolsó közéleti értelmiségijének és legfontosabb baloldali teoretikusának tartják.[11]