Neolatin

Nem tévesztendő össze a következővel: újlatin nyelvek.

Neolatin lingua Latina
Carl von Linné latin nyelvű műve a taxonómiáról
Beszélik	európai közvetítő nyelv 14–15. század (reneszánsz latin); 16.-18. század (tetőpont); 18.-19. század (hanyatlás)
Terület	Nyugat-Európa, Közép-Európa, Skandinávia, Baltikum, Finnország
Beszélők száma	0 fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    italikus nyelvek     latin-faliszkuszi csoport      latin nyelv       irodalmi latin        középkori latin         neolatin
Írásrendszer	Latin ábécé
Hivatalos állapot
Hivatalos	Pápai Állam, Német-római Birodalom, Lengyel-Litván Unió, Magyar Királyság
Nyelvkódok
ISO 639-1	la
ISO 639-2	lat

Neolatinnak^[1] vagy modern latinnak^[2] hívjuk az irodalmi latin nyelv újjáéledését, amit az akadémiai és tudományos művekben használtak nagyjából 1500 óta. A modern tudományos és műszaki nevezéktan, mint pl. a zoológiai és botanikai rendszertan és a nemzetközi tudományos szókincs, széles körben merít a neolatin szókincsből, gyakran klasszikus vagy neoklasszikus összetett szavak formájában. A neolatin magában foglalja a széles körű neologizmusok alkotását. Általában jelentőségét tekintve megkülönböztetik a 20. század második felétől számított kortárs latintól.

1. ↑ Gaudio, Andrew: Neo-Latin Texts Written Outside of Europe: A Resource Guide. Library of Congress , 2019. november 14. [2020. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva].
2. ↑ modern Latin. Lexico . [2021. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva].