A nukleofil olyan részecske, amely mindkét szükséges elektront biztosítja reakciópartnerének a kettejük közötti kötés kialakításához. Minden molekula és ion, melyben szabad elektronpár vagy legalább egy pi-kötés található, viselkedhet nukleofilként. Mivel a nukleofilek elektronpárt adnak át, definíció szerint Lewis-bázisok. A nukleofil reakciópartnere az elektrofil.[1]
A nukleofil kifejezés jelzőként a nukleofil atommaghoz való affinitását írja le. A nukleofilitás, vagy ritkább szóhasználattal nukleofil erősség egy anyag nukleofil jellegére utal, melyet gyakran használnak az atomok affinitásának összehasonlítására.
Az oldószerekkel, például alkoholokkal vagy vízzel lejátszódó semleges nukleofil reakciókat szolvolízisnek nevezik. A nukleofilek részt vehetnek nukleofil szubsztitúciós reakcióban is, amikor a nukleofil (részleges) pozitív töltéshez vonzódik.