Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov | |
![]() | |
Született | 1844. március 18.[j 1] Tyihvin[1][2][3] |
Elhunyt | 1908. június 21.[j 2] (64 évesen) Ljubenszk[4][5][3] |
Állampolgársága | orosz |
Házastársa | Nagyezsda Nyikolajevna Rimszkaja-Korszakova |
Gyermekei | hét gyermek:
|
Szülei | Szofija Vaszilijevna Szkarjatyina Andrej Petrovics Rimszkij-Korszakov |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Morszkoj kagyetszkij korpusz (1856–) |
Halál oka | szívinfarktus |
Sírhelye | Tyihvini temető (1930-as évek – ) |
Zenei pályafutása | |
Műfajok | opera, klasszikus zene |
Hangszer | zongora |
IPI-névazonosító |
|
![]() | |
Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov témájú médiaállományokat. | |
Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (oroszul: Николай Андреевич Римский-Корсаков) (Tyihvin, 1844. március 18.[j 3] – Ljubenszk, 1908. június 21.[j 4]) orosz zeneszerző, az orosz ötök tagja.
Apja állami hivatalnok volt, aki korán visszavonult a hivataltól. Rimszkij-Korszakovnak már fiatalon fény derült zenei tehetségére, zongorázni tanult, és komponált is. Apja tengerésztiszti pályára szánta, ezért 1856-ban beíratta a pétervári tengerészeti akadémiára. Itteni tanulmányai alatt is folytatta zenei tanulmányait: cselló és zongora voltak a hangszerei. Megismerkedett Balakirevvel, Muszorgszkijjal és Kjuival (ők alakították később, Borogyinnal kiegészülve, az Ötök zeneszerzőcsoportot), akik hatására belekezdett egy szimfónia írásába. 1862-ben végzett az akadémián, és mint a flotta tisztjét, egy föld körüli útra vezényelték. A tengeren befejezte első szimfóniáját, az orosz szimfonikus zene első darabját. Az Op. 1-es esz-moll szimfóniát Balakirev mutatta be 1865-ben – hatalmas sikerrel. 1871-ben a szentpétervári konzervatórium tanárává nevezték ki, noha nem is volt meg a képesítése. Tudván ezt, titokban szorgos zeneelméleti, technikai tanulmányokba kezdett, összhangzattant és ellenpontot tanult.
1873-ban kilépett a tengerészettől, a flotta zenekarának felügyelője lett. Megnősült, Nagyezsda Nyikolajevna Purgold ot, a szintén sikeres zongoraművészt és zeneszerzőnőt vette feleségül. Mindeközben szorgosan átdolgozta addigi műveit, de új kompozíciókat is szerzett. Befejezte első operáját, A pszkovi lányt. 1886 és 1890 között a szentpétervári szimfonikus hangversenyek karmestere volt. E minőségében külföldön is fellépett. 1867-ben elkészült az első orosz szimfonikus költemény, a Szadko, majd a Szerb fantázia és a II. szimfónia (Antar) következett. Az 1880-as évtizedben történt meg nagy zeneszerzői magára találása. Olyan művek születtek ebben az időszakban, mint a Májusi éj, a Hópelyhecske, az átdolgozott Szadko, a Mozart és Salieri, a Cári menyasszony, a Mese Szaltán cárról, a Seherezádé, az Orosz húsvét stb. A közönség ünnepelte, és hivatalosan is elismerték munkásságát. Utolsó operája a Puskin nyomán írt Az aranykakas, amelyet a cenzúra tiltása miatt csak halála után, 1909-ben mutathattak be. Infarktusban halt meg.
Szerzeményei Rimszkij-Korszakovot Csajkovszkij mellett a legelismertebb orosz zeneszerzővé avatták. Az új orosz nemzeti művészet gondolatával indult, a népdal gyermekkora óta foglalkoztatta. Közös elvek alapján alakította társaival a nevezetes zeneszerző-csoportot, az Ötöket. Az orosz zene mellett vonzották a keleties témák és zenei motívumok. Operái szövegét többnyire ő írta. Minden munkájára az élénk, színes hangszerelés és hangulatfestés a jellemző, már kortársai is kiváló hangszerelőnek tartották, több kollégájának darabját írta át, hangszerelte (Borisz Godunov, Hovanscsina, Igor herceg, A kővendég). Hangszerelés tankönyvet is írt.
Forráshivatkozás-hiba: <ref>
címkék léteznek a(z) „j” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="j"/>