Okkultizmus

Az okkultizmus (a ’titkos, rejtett’ jelentésű latin occultus szóból) gyűjtőfogalom az ezoterikus, paranormális vagy természetfeletti jelenségek, gyakorlatok és ideológiai rendszerek széles skálájára,^[1] amelyek az emberben, a térben és természetben rejlő rejtett és ismeretlen erőkre és jelenségekre vonatkoznak.^[2] Szűkebb értelemben a 19. században keletkezett megjelölés arra a világszemléletre, amely rejtett hatóerőktől szerzett titkos tudásra hivatkozik.^[3]

Olyan jelenségekkel való elméleti és gyakorlati foglalkozást jelent, amelyek a természeti világ és az emberi lét titkos és a tudomány által megközelíthetetlen oldalához tartoznak és természetfelettinek tűnnek, mivel az eddig megismert fizikai-természeti törvények alapján nem értelmezhetők.^[4] Eredetileg az ezoterikus tudás titkos és rejtett hagyományait jelölte, ma a természetfeletti erőkkel és a szellemvilággal kapcsolatos ismeretek összefoglaló elnevezése, amely magában foglalja az ezoterikus nézetek, kultuszok és varázsló-jósló praktikák teljességét. Edward Tylor antropológus 1871-es kiadású Primitive Culture című könyvében az "okkult tudomány" kifejezést a mágia szinonimájaként használta.^[5]

Az okkultista ismeretek azon az elgondoláson alapulnak, hogy a világ osztatlan és oszthatatlan egység, amelyben minden dolog kapcsolatban áll egymással, de eme célszerű és szükségszerű kapcsolatok természete nem írható le az érzékszervekkel tapasztalt fizikai világ tér- és időbeli kategóriáival. Ezek szerint a kézzelfogható világon túli dimenziók megismerése egy magasabb rendű tudáshoz vezet el, s a beavatottak számára egy tökéletesebb, teljesebb létállapotot nyit meg, akik ezáltal képesek a titkos természetfeletti erőket mozgásba hozni és céljaiknak megfelelően irányítani. Több, a mágiával rokon praktika sorolható ide, egyebek mellett a rossztól való védelem, a szerencsét hozó segítség vagy a természetfeletti hatalmakkal való kommunikáció, illetve ezek irányítása.

Míg a parapszichológia tudományos komolysággal kutat ismeretlen jelenségeket, az okkultizmus esetében olyan – a valóság egészére irányuló – spekulatív elméletekről van szó, amelyek valamiféle kozmikus folyamatot véve értelmezik az egyes emberek életét és ahhoz akarják segíteni őt, hogy megtalálja önmagát.^[3]

A 21. századra az okkult kifejezést általánosan használják – köztük az ezotéria akadémikusai is – a 19. század közepén kialakult ezoterikus áramlatok és azok leszármazottjaira utalva. Gyakran használják az olyan ezoterikus hagyományok kategorizálására, mint a spiritizmus, a teozófia, az antropozófia, az Arany Hajnal Hermetikus Rendje vagy a New Age. Számos okkult elem köszön vissza a modern ezoterikában.

A teozófia az okkult jelenségeket és a titokzatos dolgok ismeretét természeten kívüli erőktől származtatja. E titokzatos erők és tanítások birtokába isteni megvilágosítás révén juthat az ember meghatározott gyakorlatok végzése után. Hasonló tanokat hirdet az antropozófia is.^[6]

A spiritualisták azt tartják, hogy csak szellemi valóság van, az anyag csak látszat és az is rossz. Aki megveti az anyagot, azon úrrá válnak a szellem törvényei, amelyek merőben másak a fizika törvényeinél. A szellemvilág törvénye alatt állók sokkal többre képesek, mint az átlagemberek, akik kénytelenek a látszólagos anyag megkötöttségét elviselni.^[6]

Az okkultizmus azzal az igénnyel lép fel, hogy a valóságnak erről a régiójáról biztos ismeretei vannak, kapcsolatot tart fenn vele és befolyásolni tudja. Az okkultizmus azon ágazatai, amelyek tudományos jellegűnek tartják elméleteiket, az áltudományok közé tartoznak.^[4] Fontos megjegyezni, hogy ez egy szubjektív értékelés, és egyesek az okkultizmust olyan spirituális vagy metafizikai gyakorlatnak tekintik, amelyek túlmutatnak a tudományos magyarázaton. Azok, amelyek a szellemvilággal keresnek kapcsolatot, kultusznak tekinthetők.

Az okkultizmus jelenségeit, aszerint, hogy a fizika vagy a pszichológia törvényeit látszanak megkerülni, fizikai vagy pszichikai jelenségeknek nevezik. Okkult fizikai jelenség az asztaltáncoltatás, a materializáció, a telekinézis, okkult pszichikai jelenség a szellemválaszok. Okkultistának az tartja magát, aki állítása szerint ismeri a titokzatos erőket, azokat képes felhasználni, tisztánlátó, képes belelátni a múltba, a jövőbe vagy távol végbemenő eseményekbe, ért például a jósláshoz (asztrológia, tarot, tenyérjóslás stb.) vagy az energiagyógyászathoz, sőt akaratával képes meggyógyítani vagy akár megrontani embereket, vagyis járatos az okkult tudományokban.^[6]

1. ↑ Eberhard Bauer, Bernhard Wenisch: Okkultismus, in: Hans Gasper, Joachim Müller, Friederike Valentin: Lexikon der Sekten, Sondergruppen und Weltanschauungen, Herder, Freiburg, 6. Aufl. 2000, S. 768–775, hier S. 768.
2. ↑ Pierre A. Riffard, Dictionnaire de l'ésotérisme, Paris, Payot, 1993, p. 243
3. ↑ ^{a b} Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → okkultizmus, 2006
4. ↑ ^{a b} Theologiai Szemle
5. ↑ Dictionary of Gnosis & Western Esotericism. Leiden: Brill, 716. o. (2006. január 27.). ISBN 9789004152311 
6. ↑ ^{a b c} Vallástörténeti kislexikon