Ottavio Piccolomini Pieri d’Aragona | |
![]() | |
Ottavio Piccolomini tábornagy portréja Anselm van Hulle festménye, 1650. | |
Született | 1599. november 11. Firenze ![]() |
Meghalt | 1656. augusztus 10. (56 évesen) Bécs ![]() |
Sírhely | Bécs |
Nemzetisége | olasz/osztrák |
Ország | Spanyol Királyság Habsburg Birodalom |
Fegyvernem | lovasság |
Szolgálati ideje | 1618 – 1648 |
Rendfokozata | tábornagy |
Csatái | Harmincéves háború |
Kitüntetései | Aranygyapjas rend |
Házastársa | Maria Benigna Franziska von Sachsen-Lauenburg |
Szülei | Silvio Piccolomini |
Rokonai | II. Piusz pápa |
Civilben | földbirtokos |
Ottavio Piccolomini Pieri d’Aragona aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ottavio Piccolomini Pieri d’Aragona témájú médiaállományokat. |
Ottavio Piccolomini teljes nevén Ottavio Piccolomini Pieri d’Aragona, németes formában Octavio Piccolomini (Firenze, 1599. november 11. – Bécs, 1656. augusztus 10.), itáliai főnemes, a Máltai lovagrend tagja, a német-római császári haderő tábornoka, a harmincéves háború jelentős hadvezére a Habsburg-ház szolgálatában. Azon kevesek egyike, akik elejétől végigharcolták a háború három évtizedét, előbb tisztként, majd vezénylő tábornokként. Wallenstein tábornagy, császári főparancsnok testőrségének parancsnoka lett. 1634-ben közreműködött Wallenstein meggyilkoltatásában, jutalmul az észak-csehországi náchodi uradalom birtokosa lett. 1639-ben IV. Fülöp spanyol király Amalfi hercegévé, 1644-ben az Aranygyapjas rend lovagjává tette, 1648-tól a császári haderő főparancsnoka lett, komoly része volt a vesztfáliai béke létrehozásában. 1650-ben III. Ferdinánd császár a Német-római Birodalom hercegeinek (Reichsfürst) sorába emelte.