A paraffin a kémiában a CnH2n+2 felépítésű alkán szénhidrogének gyűjtőneve. Köznapi nyelven legtöbbször a paraffin viaszt értjük rajta, mely főleg 20-nál nagyobb szénatomszámú egyenes láncú alkánok keveréke.
A legegyszerűbb paraffin a metán (CH4), mely szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú. A hosszabb szénláncú molekulák, például az oktán (C8H18) szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotúak, míg a legnehezebb molekulák (20 szénatom felettiek) szilárd halmazállapotban fordulnak elő. Ez utóbbiak köznapi gyűjtőneve a paraffin, vagy paraffin viasz. Ezt először 1830-ban, Carl Reichenbach azonosította.[1]
A paraffin szót, bár gyakorlatilag az összes alkán megjelölésére szolgál, leggyakrabban a lineáris molekulaláncú, normál alkánokat jelölve szokták használni, míg az elágazó láncú molekulákat izo alkánnak, vagy izoparaffinnek nevezik. Nagy-Britanniában, valamint Dél-Afrikában a kerozint paraffinnak, vagy paraffin olajnak is nevezik.
A paraffin elnevezés a latin parum (kevéssé) + affinis (reakcióképes) szavak összetételéből származik. A neve utal az alkánok általános tulajdonságára, hogy nem polárosak, és más molekulákkal nagyon nehezen lépnek reakcióba.