| Permetrin
|
|
| IUPAC-név |
3-fenoxibenzil-[3-(2,2-diklórvinil)-2,2-dimetilciklopropánkarboxilát]
|
| Kémiai azonosítók
|
| CAS-szám |
52645-53-1
|
| PubChem |
40326
|
| ChemSpider |
36845
|
| DrugBank |
DB04930
|
|
|
| SMILES |
|---|
| CC1(C(C1C(=O)OCc2cccc(c2)Oc3ccccc3)C=C(Cl)Cl)C |
|
|
|
| InChI |
|---|
| 1S/C21H20Cl2O3/c1-21(2)17(12-18(22)23)19(21)20(24)25-13-14-7-6-10-16(11-14)26-15-8-4-3-5-9-15/h3-12,17,19H,13H2,1-2H3 |
|
| InChIKey |
RLLPVAHGXHCWKJ-UHFFFAOYSA-N
|
| UNII |
509F88P9SZ
|
| Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
| Kémiai képlet |
C21H20Cl2O3
|
| Moláris tömeg |
391,29
|
| Sűrűség |
1,19 g/cm³
|
| Gőznyomás |
2,155·10−6 Pa
|
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.
|
A permetrin a piretroidok közé tartozó rovar- és atkairtó hatóanyag, amelyet tetű- és bolhairtóként a humán- és állatgyógyászatban, biocidként pedig általános rovarirtószerekben alkalmaznak. Környezetkárosító hatása miatt 2003 óta az Európai Unióban nem használható növényvédőszerként. Az őszi margitvirágban található természetes rovarölő anyag alapján fejlesztették ki, majd kezdték el ipari gyártását.[1]
- ↑ Adatlap az USA-bel NPIC honlapján
