![]() | |||
Pikotamid | |||
IUPAC-név | |||
4-metoxi-N,N′-bisz(piridin-3-ilmetil)izoftálamid | |||
Kémiai azonosítók | |||
PubChem | 4814 | ||
ChemSpider | 4649 | ||
ATC kód | B01AC03 | ||
Gyógyszer szabadnév | picotamide | ||
| |||
| |||
InChIKey | KYWCWBXGRWWINE-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | 654G2VCI4Q | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C21H20N4O3 | ||
Moláris tömeg | 376,409 g/mol |
A pikotamid fehér színű szilárd anyag, a metoxi-izoftálsav és a β-pikolilamin[1] savamidja.
Szív- és érrendszeri események (infarktus, trombózis, agyi érkatasztrófa) megelőzésre használt, kettős hatású trombocitagátló (véralvadásgátló, „vérhígító”). Egyrészt gátolja a tromboxán A2 receptorokat(en), másrészt a tromboxán A2(en) előállításához szükséges TxA2-szintáz(en) enzimet. Az aszpirinnal ellentétben nem csökkenti az értágító hatású prosztaciklin(en) (PGI2) előállítását.
Jelenlegi tudásunk[2] szerint legalább három különböző mechanizmus okoz vérlemezke-aggregációt:
A pikotamid csak az első két esetre hat, a harmadikra nem. E szócikk csak a második esettel foglalkozik.
A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a pikotamid cukorbetegség esetén jobb hatékonyságú, mint a véralvadásgátlóként általánosan használt aszpirin. Hosszú távú hatásként csökkenti a mikroalbuminúria(en) és a plakkok(en) (érelmeszesedés) kialakulásának veszélyét.