Pjotr Iljics Csajkovszkij

A „Csajkovszkij” szócikk ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Csajkovszkij (település).

Pjotr Iljics Csajkovszkij
Életrajzi adatok
Született	1840. május 7. Votkinszk, Orosz Birodalom
Származás	orosz
Elhunyt	1893. november 6. (53 évesen) Szentpétervár, Orosz Birodalom
Sírhely	Tyihvini temető
Házastársa	Antonina Miliukova (1877. július – 1877. szeptember)
Szülei	Aleksandra Tchaikovskaya Ilya Petrovich Tchaikovsky
Iskolái	Szentpétervári Rimszkij-Korszakov Konzervatórium (–1865) Felsőfokú Császári Jogi Iskola (1850 – 1859. május 12., diplomaszerzés)
Pályafutás
Műfajok	opera, klasszikus zene
Hangszer	zongora
Díjak	Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata Szent Vlagyimir-rend
Tevékenység	zeneszerző
IPI-névazonosító	00222236411 00128362283 00219786824 00335535663 00087528733 00084070584
Pjotr Iljics Csajkovszkij aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Pjotr Iljics Csajkovszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pjotr Iljics Csajkovszkij (oroszul: Пётр Ильич Чайковский; Votkinszk, 1840. május 7. – Szentpétervár, 1893. november 6.) orosz romantikus zeneszerző, az egyetemes zenetörténet egyik legkiemelkedőbb, egyik legismertebb és egyik legközkedveltebb alakja.

Mérnök–hivatalnok családba született. Oroszország akkori fővárosában, az európai szellemi élet egyik központjában, Szentpétervárott a fiatal Pjotr gondos nevelésben részesült, tanulmányai befejezése után pedig néhány hónapig az igazságügy-minisztériumban dolgozott tisztviselőként, erre a pályára azonban alkalmatlannak bizonyult. Zenével komolyabban csak 23 éves korában kezdett foglalkozni, mestere Anton Grigorjevics Rubinstejn volt. Tehetségének köszönhetően Anton fivére, Nyikolaj 1866-ban meghívta az általa alapított moszkvai zenekonzervatóriumba tanárnak.

Homoszexuális volt, és szexuális irányultságát érintően rejtőzködő életet élt. A félelemmel teli titkolózás egész életére rányomta bélyegét, számtalanszor küzdött depresszióval, mindez műveiben is jól érzékelhető. Harminchét éves korában a látszat megőrzése érdekében megnősült, de már egy hónap múltán különköltözött jóval fiatalabb feleségétől, aki egyébként korábban a tanítványa volt. Fordulópontot jelentett életében, hogy megismerkedett egy gazdag özveggyel, Nagyezsda von Meckkel, aki anyagilag szinte élete végéig támogatta. Ennek köszönhetően felhagyott egyre nyomasztóbbnak érzett tanári állásával, és a zeneszerzésnek szentelte életét.

Sokat utazott Európában, és mint zeneszerzőt, illetve karmestert hazájában és külföldön egyaránt ünnepelték. Első sikeres műve a Rómeó és Júlia című fantázia volt. Hírnevét elsősorban szimfóniáinak és versenyműveinek köszönhette, de egész estét betöltő balettjei is nagy sikereket arattak (A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő). Operaírással is próbálkozott, művei közül az Anyegin és A pikk dáma bizonyultak időtállónak. Halálát a hivatalos iratok szerint kolerafertőzés okozta, de ez mai napig vitatott a zenetörténészek körében.^[1][2]

Munkássága bizonyos fokig ellentétben áll a híres orosz ötökével. Művészetében a nemzeti romantika egyes elemei (főleg dallam- és ritmuskészlete) sokkal szorosabban fonódnak egybe az általános európai, illetve nyugat-európai romantika, főleg pedig az utóromantika stílusjegyeivel (forma- és harmóniavilága), mint az ötök esetében.^[1][2]

1. ↑ ^{a b} Griffin, Clive. Tchaikovsky, Opera (angol nyelven), 104-107. o. 
2. ↑ ^{a b} Boyden, Matthew. Pjotr Iljics Csajkovszkij, Az opera kézikönyve, 343-345. o.