Power Macintosh 6100 | |
Típus | asztali számítógép |
Fejlesztő | Apple Inc. |
Gyártó | Apple Inc. |
Forgalomban | 1994. március 14.–1995. január 3. (30 éve) |
Processzor | PowerPC 601 (60 MHz) |
Memória | 8 MB, 16 MB, max: 136 MB |
Operációs rendszer | System 7.1.2 |
Kapcsolódás |
|
Adattárolás | 160 MB, 250 MB, SCSI |
Előd | |
Utód | Power Macintosh 6300 |
Power Macintosh 6100 weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Power Macintosh 6100 témájú médiaállományokat. |
A Power Macintosh 6100 számítógépet az Apple gyártotta és forgalmazta 1994. március 14. és 1995. január 3. között. A Power Macintosh 6100 a Power Macintosh számítógép-családba tartozott. A Power Macintosht szokás Power Mac-ként vagy PM-ként említeni szóban és írásban, az Apple hivatalosan az első G4-es Power Macnél használta a Power Mac megnevezést. A fejlesztés során a gép kódneve PDM, azaz a Piltdowni ember volt.
A PM 6100 egyike volt az elsőként bemutatott három Power Macintosh számítógépnek, ez volt a belépő szintű modell.[1] Két társához hasonlóan – Power Macintosh 7100 és 8100 – a PowerPC 601 hajtotta ezt a gépet is, ez volt az új PowerPC processzor család Apple-premierje. Az alap modellt 2209 dollárért árusították.[2][3][4][5][6][7][8][9][10][11] Az alacsony pizzadoboz[12] házat a Quadra 610 és 660AV modellektől örökölte.
A fogyasztói piacra szánt PM 6100-ast átkeresztelték Macintosh Performára, a 6110–6118-as modellszámokkal. A számok a géphez adott eltérő szoftver-csomagokat azonosítják. A Performák egy részéhez a csomagban Apple Multiple Scan 15 kijelző és AppleDesign billentyűzet is társult. A szerverpiac számára az Apple Workgroup Server 6150 néven kínálták a gépet megfelelő szoftver-csomaggal.
A MacWorld a 6100/60-ról szóló áttekintésében megjegyezte, hogy „az Apple nemcsak hogy végre visszaszerezte azt a teljesítménybeli előnyt, amelyet körülbelül nyolc évvel ezelőtt elveszített, amikor az Intel 80386-os CPU-ját használó PC-k megjelentek, hanem messze előrelépett.“ [13] A 680x0-s szoftver teljesítménye lassabb az emuláció miatt, de a MacWorld benchmarkjai észrevehetően gyorsabb CPU-, lemez-, videó- és lebegőpontos teljesítményt mutattak, mint a helyettesített Quadra 610.[2][3][4][5][14][7][8][9][10][11] 1995 januárjáig az Apple 1 millió Power Macintosh rendszert adott el.[15][16]
A 60 MHz-es modelleket 1995 januárjában 60 MHz-esre frissítették. Az Apple kiadott egy PC-kompatibilis modellt is Power Macintosh 6100 DOS Compatible néven. Ez a verzió PDS-kompatibilis[17] kártyával érkezett Intel 80486 DX2/66 processzorral (L2 cache nélkül) és egyetlen SIMM RAM-nyílással, amely ugyanazt a típusú RAM-ot használja, mint a 6100. A kártya akár 32 MB RAM-ot, a Creative Technology Vibra 16 hanglapkakészletet, valamint szabványos PC VGA és joystick portokat is tartalmazott. Ezzel a kártyával a 6100 képes a Mac OS felület és a DOS/Windows 3.1 egymás melletti futtatására, akár különböző monitorokon is.
Figyelemre méltó volt az új indítási és a „sad Mac“ [18] hang. Az új indítási hang Stanley Jordan jazzgitáros gitárakkordja lett. Amikor hardverhiba történt az indításkor, egy autó ütközés és üveg törésének hangja volt hallható.
Ezt és a többi NuBus-alapú[19] Power Macintosh modellt (7100, 8100 és Workgroup Server 9150) az 1995-ben kiadott Power Macintosh PCI sorozat váltotta fel, a 6100 DOS kompatibilis gép gyártása 1996-ig folytatódott. Ekkorra az Apple kiadta a 100 MHz-es Pentium processzorral felszerelt „PC Personality Card“-ot, amely az újabb Power Mac gépek PCI foglalatába csatlakozott.