Raymond Aron

Raymond Aron
1966-ban
Született	Raymond Claude Ferdinand Aron[1] 1905. március 14.[2][3][4][5][6] Párizs 6. kerülete[1]
Elhunyt	1983. október 17. (78 évesen)[2][7][8][3][9] Párizs 4. kerülete[1][10]
Állampolgársága	francia[11][10]
Házastársa	Suzanne Aron
Gyermekei	Dominique Schnapper
Szülei	Gustave Aron
Foglalkozása	újságíró filozófus író politológus szociológus professzor közgazdász
Tisztsége	igazgató (1960–1968, Centre de sociologie européenne) elnök (1961–1962, Institut français de sociologie) elnök (1962–1964, Société française de sociologie) igazgató (1969–1983, Centre européen de sociologie historique)
Iskolái	École normale supérieure Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete Párizsi Egyetem Lycée Condorcet Lycée Hoche
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja Ambassadors' Prize (1962)[12] Frankfurti Goethe-díj (1979) Erasmus-díj (1983)
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Montparnasse-i temető
Raymond Aron aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Raymond Aron témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Raymond-Claude-Ferdinand Aron (Párizs, 1905. március 14. – Párizs, 1983. október 17.) francia filozófus, szociológus, politológus. Önmeghatározása szerint liberális keynesiánus, aki sem az újbaloldalhoz, sem a hagyományos jobboldalhoz nem kötődik. Önmagát elkötelezett szemlélőként definiálta. Ezzel utalt Sartre egyik művére (Az értelmiség védelmében, 1972), melyben Sartre az értelmiségi kötelességének az elköteleződést, a csatlakozást tartotta, és emiatt például 1956 kapcsán is az általa preferált kommunizmusnak is meg tudott bocsátani. Aron ezzel szemben olyan gondolkodóként határozta meg magát, aki nem feledkezik meg arról, hogy az emberi jogok, az emberi méltóság mindenek felett állnak, viszont ezek érvényesítése miatt nem csatlakozik, nem köteleződik el, és megőrzi kritikai attitűdjét. Ez az álláspontja vezette oda, hogy politikai aktivitást is hajlandó volt vállalni, pl. a nácik ellen csatlakozott a Szabad Franciaországhoz, és a kommunisták ellen belépett a de Gaulle-féle RPF-be -viszont bírálta de Gaulle egyes bonapartizmusra utaló tetteit is.

Objektivitásra törekvése miatt elutasított minden utópiát, fundamentalizmust, totalitárius ideológiát, akár bal-, akár jobboldaliról legyen szó. A szovjet rendszer elnyomó és expanzív jellegét felismerve támogatta az USA európai katonai jelenlétét, és a NATO-t, ami heves megütközést keltett a francia értelmiségi körökben.^[13]

1. ↑ ^{a b c} Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
2. ↑ ^{a b} Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
3. ↑ ^{a b} SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. ↑ Brockhaus (német nyelven)
6. ↑ Roglo
7. ↑ Raymond Aron, 1905–1983. The New York Review of Books, 1983. december 8.
8. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
9. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
10. ↑ ^{a b} BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2024. január 7.)
11. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. szeptember 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
12. ↑ M. RAYMOND ARON PRIX DES AMBASSADEURS (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde, 1962. október 18. (Hozzáférés: 2024. április 29.)
13. ↑ Aron, Raymon: Az értelmiség ópiuma (L'Opium des intellectuels, Paris: Calmann-Lévy, 1955)