Sir Richard Francis Burton | |
![]() | |
Frederic Leighton festménye (National Portrait Gallery) | |
Született | 1821. március 19. Torquay, Devon, Anglia |
Elhunyt | 1890. október 20. (69 évesen) Trieszt, Osztrák–Magyar Monarchia |
Állampolgársága | brit |
Házastársa | Isabel Burton (1861–1890)[1] |
Szülei | Martha Baker Joseph Netterville Burton |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Trinity College (1840–) |
Kitüntetései |
|
Halál oka | természetes halál |
Sírhelye | St Mary Magdalen’s Roman Catholic Church |
![]() | |
Sir Richard Francis Burton aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sir Richard Francis Burton témájú médiaállományokat. | |
Sir Richard Francis Burton (Torquay, Devon, 1821. március 19. – Trieszt, 1890. október 20.) angol felfedező, fordító, író, katona, orientalista, etnológus, nyelvész, költő, hipnotizőr, vívó és diplomata. A Szent Mihály és Szent György rend birtokosa, a Brit Királyi Földrajzi Társaság (Royal Geographical Society) tagja. Ázsiai és afrikai utazásairól és felfedezőútjairól, valamint rendkívüli nyelvismeretéről és kultúraismeretéről volt nevezetes. Egy adat szerint 29 európai, ázsiai és afrikai nyelvet beszélt.[3]
Burton legismertebb cselekedetei közé sorolják álruhás utazását Mekkába, Az Ezeregyéjszaka meséi (az angolszász nyelvterületen Andrew Lang rövidített változata miatt „The Arabian Nights” néven ismert mű) és a Kámaszútra csonkítatlan fordítását, valamint John Hanning Speke-kel tett utazásait, amint a Nílus forrásának keresése közben ománi kereskedők irányításával, első európaiként keresték fel az Afrikai Nagy-tavakat. Termékeny és nagy tudású szerző volt, aki számos könyvet és tudományos értekezést írt utazásairól, a vívásról és néprajzi megfigyeléseiről.
Indiai szolgálata alatt a Brit Kelet-indiai Társaság századosa volt (később, rövid ideig a Krími háborúban is szolgált). Ezt követően a Brit Királyi Földrajzi Társaság alkalmazásában Afrika keleti partjait kutatta; kutatásai során a helyi emberek útmutatása alapján expedíciót vezetett a kontinens belsejébe és felfedezte a Tanganyika-tavat. Élete delén brit konzulként dolgozott az egyenlítői guineai Fernando Pó-ban, a brazíliai Santosban, majd Damaszkuszban és végül Triesztben. Tagja volt a Brit Királyi Földrajzi Társaságnak, és 1886-ban lovagi címet is kapott.