Robert Oppenheimer

Ez a szócikk a fizikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Oppenheimer (egyértelműsítő lap).

Robert Oppenheimer
Született	Julius Robert Oppenheimer 1904. április 22. New York
Elhunyt	1967. február 18. (62 évesen) Princeton
Állampolgársága	amerikai[1][2][3]
Házastársa	Katherine Oppenheimer (1940. november 1. – 1967. február 18.)
Gyermekei	Peter Oppenheimer Toni Oppenheimer
Foglalkozása	elméleti fizikus mérnök magfizikus műgyűjtő egyetemi oktató science administrator fizikus
Tisztsége	igazgató (1943–1945, Los Alamos National Laboratory) igazgató (1947–1966, Institute for Advanced Study)
Iskolái	Harvard Egyetem Cavendish Laboratory Ethical Culture Fieldston School Jesus College Harvard Főiskola Cambridge-i Egyetem Göttingeni Egyetem
Kitüntetései	a Princetoni Egyetem díszdoktora az Amerikai Fizikai Társaság tagja honorary doctor of the University of Calcutta Messenger Lectures (1945) Medal for Merit (1946)[4] Richtmyer Memorial Lecture Award (1947)[5] a francia Becsületrend lovagja (1958) Three Physicists Prize (1958)[6] Nessim-Habif Award (1962)[7] Foreign Member of the Royal Society (1962. május 3.)[8][9] Enrico Fermi-díj (Hyman G. Rickover, 1963, Teller Ede)[10][11]
Halál oka	gégerák
Robert Oppenheimer aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Oppenheimer témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Julius Robert Oppenheimer (New York, 1904. április 22. – Princeton, 1967. február 18.) zsidó származású amerikai elméleti fizikus, a Manhattan terv tudományos igazgatójaként jelentős szerepet játszott az első amerikai atombomba kifejlesztésében.

A sajtó az atombomba bevetése és a fegyver létezésnek, valamint fejlesztési történetének nyilvánosságra kerülése után az „Atombomba atyja”-ként kezdte emlegetni. Oroszlánrészt vállalt a Manhattan terv tudományos és technikai részének megszervezésében, az első nukleáris fegyvereket létrehozó kutatási és fejlesztési vállalkozásban.

Német zsidó bevándorlók gyermekeként született 1904-ben, New Yorkban. Édesapja tehetős textilkereskedőként mindkét gyermeke iskoláztatását a szívén viselte, így Oppenheimer 1925-ben kémiából szerzett BSc fokozatú diplomát a Harvard Egyetemen, majd az angliai Cambridge-be ment, ahol azonban nem érezte jól magát és inkább átment a németországi Göttingeni Egyetemre, ahol 1927-ben PhD fokozatot szerzett fizikából.

Más intézményekben végzett kutatások után csatlakozott a kaliforniai Berkeley-i Egyetem fizika tanszékéhez, ahol 1936-ban professzor lett, de párhuzamosan a California Institute of Technology (Caltech) egyetemen is előadott. Jelentős mértékben hozzájárult az elméleti fizikához, beleértve a kvantummechanika és magfizika terén elért eredményeket, mint például a Born–Oppenheimer-közelítés a molekuláris hullámfüggvényekre, az elektronok és pozitronok elmélete, az Oppenheimer–Phillips folyamat a magfúzióban, valamint az alagúthatás első előrejelzésében. Tanítványaival a neutroncsillagok és fekete lyukak elméletéhez, a kvantumtérelmélethez és a kozmikus sugárzás kölcsönhatásához is hozzájárult.

1942-ben Leslie Groves tábornok egy megfelelő tudományos vezetőt keresett a Manhattan tervhez és megtalálva Oppenheimerben az ehhez szükséges kvalitásokat, ki is nevezte igazgatónak a még megalapítandó kutatólaboratóriumba. A labor helyét már Oppenheimer közreműködésével választották ki és az új-mexikói Los Alamos mellett a sivatagban állították fel és így egy tényleges intézmény vezetője lett. A laborban 1943-45 között kifejlesztették a világ első működőképes nukleáris fegyverét, megelőzve a náci német atomfegyver-programot. Vezetése és tudományos szakértelme nagyban hozzájárult a projekt sikeréhez. 1945. július 16-án ő vezette a Trinity atombombatesztjének lebonyolítását, amelyben egy kísérleti példánnyal – „A Kütyüvel” – végeztek sikeres atomrobbantást, amelynek sikere nyomán Harry Truman elnök bejelenthette a Szövetséges hatalmak vezetőinek, hogy az USA rendelkezik egy félelmetes erejű fegyverrel, amelyet kész bevetni Japán ellen, majd a Potsdami nyilatkozatban – igaz a fegyver említése nélkül– ezzel meg is fenyegették Japánt. 1945 augusztusában a fegyvereket Japán ellen be is vetették Hirosima és Nagaszaki bombázása során. Máig is összesen ez a két nukleáris fegyverhasználat történt fegyveres konfliktusban.

1947-ben Oppenheimer a Princetonban, New Jersey államban működő Institute for Advanced Study igazgatói megbízását vállalta el, majd az újonnan létrehozott USA Atomenergia Bizottságában az Általános Tanácsadó Bizottság elnöke lett. Emellett számos tudományos és politikai szervezetben vállalt vezető szerepet és ebbéli minőségében az atomenergia nemzetközi ellenőrzéséért lobbizott, hogy megakadályozza a nukleáris fegyverek elterjedését és a nukleáris fegyverkezési versenyt a Szovjetunióval. Ellenezte a hidrogénbomba kifejlesztését, ezért egyes kormányzati és katonai vezetők haragját váltotta ki.

A mccarthyzmus és a republikánusokhoz kerülő elnöki hatalom évei alatt 1954-ben a hidrogénbombához való álláspontja, valamint az USA Kommunista Pártjához köthető, főként háború előtti kapcsolatai miatt egy meghallgatásra citálták, amelynek eredményeképpen elvették azon biztonsági minősítését, amellyel atomtitkokhoz férhetett hozzá, ezzel mind a politikai, mind a tudományos élet partvonalára szorult, amellyel lényegében nyilvánosan megalázták. Csaknem egy évtized után, 1963-ban az új demokrata elnök John Fitzgerald Kennedy alatt kezdődött el egyfajta rehabilitálási folyamata és az elnök halála után az új elnök, Lyndon B. Johnson az Enrico Fermi-díjjal tüntette ki. Felajánlották neki, hogy jogilag is elindíthatnak egy folyamatot, amellyel visszakerülhet a korábbi megbízatásainak világába, ám ezt visszautasította.

1965-ben, 40 évnyi láncdohányzást és a nukleáris kutatások – különösen a Manhattan terv – során nyilvánvalóan elszenvedett sugárfertőzések miatt gégerákot állapítottak meg nála és néhány sikertelen kezelést követően 1967. február 18-án princetoni házában elhunyt. Hamvait felesége a tengerbe szórta az Amerikai Virgin-szigeteken, St. John-szigeten levő háza előtt.

1. ↑ Robert Oppenheimer (angol nyelven). NNDB
2. ↑ http://www.nytimes.com/aponline/2015/01/23/world/europe/ap-eu-britain-oppenheimer.html
3. ↑ Oppenheimer, J. Robert, 1904-1967. LIBRIS . Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. augusztus 29. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
4. ↑ http://www.presidency.ucsb.edu/ws/index.php?pid=26076
5. ↑ https://www.aapt.org/programs/awards/richtmyer.cfm
6. ↑ http://www.phys.ens.fr/spip.php?article2567&lang=fr
7. ↑ https://www.arts-et-metiers.asso.fr/page/article/id/149-le-prix-nessim-habif
8. ↑ http://royalsociety.org/WorkArea/DownloadAsset.aspx?id=4294972811
9. ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Complete List of Royal Society Fellows 1660-2007 pp. 266. Royal Society
10. ↑ Enciclopedia universal ilustrada europeo-americana, 382, Suplemento 1967-1968
11. ↑ Oppenheimer JR (1963. április 1.). „Fermi Prize: J. Robert Oppenheimer Named to Receive Annual AEC Award” (angol nyelven). Science 140 (3563), 161-163. o. DOI:10.1126/SCIENCE.140.3563.161. PMID 17819826.