SMS Goeben

SMS Goeben
Hajótípus	csatacirkáló (Großer Kreuzer – nagycirkáló)
Névadó	August Karl von Goeben / I. Szelim oszmán szultán
Tulajdonos	Kaiserliche Marine
Üzemeltető	Kaiserliche Marine 1914. augusztus 16. után Oszmán Haditengerészet Török Haditengerészet
Hajóosztály	Moltke-osztály
Pályafutása
Építő	Blohm & Voss, Hamburg
Ára	41 564 000 aranymárka
Megrendelés	1909. április 8.
Építés kezdete	1909. augusztus 28.
Vízre bocsátás	1911. március 28.
Szolgálatba állítás	1912. július 2.
Szolgálat vége	Császári Haditengerészet: 1914. augusztus 16. Török Haditengerészet: 1950. december 20.
Sorsa	1973-76 között lebontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	22 979 t[1]
Hossz	186,6 m
Szélesség	29,4 m
Merülés	9,2 m
Hajtómű	4 db gőzturbina hajtotta hajócsavar
Üzemanyag	szén
Teljesítmény	52 000 le
Sebesség	25,5 csomó (tervezett)
Hatótávolság	7630 km
Fegyverzet	10 db 28 cm-es löveg 12 db 15 cm-es löveg 12 db 8,8 cm-es löveg 4 db torpedóvető cső
Páncélzat	vízvonal: 280-100 mm; lövegtorony: 230 mm; fedélzet: 76,2-25,4 mm; híd: 350 mm
Legénység	43 tiszt, 1010 sorállományú
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Goeben témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az SMS Goeben^{[m 1]} a Német Császári Haditengerészet Moltke-osztályú csatacirkálója, korabeli német megjelöléssel nagycirkálója (Großer Kreuzer) volt. Nevét a Francia-német háború egyik sikeres német tábornagya, August Karl von Goeben után kapta. Testvérhajójával, a Moltkéval az első német csatacirkáló, a von der Tann nagyobb méretű változatai voltak, erősebb páncélozottsággal és egy további két ágyús lövegtoronnyal felszerelve. Az új német csatacirkálók jelentősen erősebb páncélzatúak voltak a velük egyidőben épült brit Indefatigable-osztály egységeinél.^[2]

A Goeben 1912-es hadrendbe állítása után a Breslau könnyűcirkálóval együtt a Földközi-tengeri Divíziót alkotva teljesített szolgálatot és Isztambul volt a támaszpontja. Az első világháború kitörése az Adriai-tengeren érte, ahonnan előbb az észak-afrikai francia kikötőt, Philippeville-t lőtte, majd az üldözésére küldött brit kötelékeket lerázva Isztambulba, a még semleges Törökországba hajózott, ahol pár nap múlva átadták törököknek. Yavuz Sultan Selim (röviden: Yavuz) néven az oszmán flotta zászlóshajója lett, megtartva német legénységének nagy részét. 1914 novemberében több fekete-tengeri orosz kikötőt lövetett, amivel kiprovokálta az antant hatalmak hadüzenetét. Elsősorban az orosz flotta ellen harcolt a Fekete-tengeren, de jelen volt a Dardanellák ostrománál is. 1918 januárjában kihajózott a Dardanellák elé és az imbroszi csatában megsemmisített két brit monitort, de egy újabb brit támaszpont megtámadásához továbbhajózva három aknára is ráfutott és súlyosan megsérült. Emiatt a háborúban jelentős szerepet már nem tudott játszani. A sèvres-i békeszerződés értelmében Törökországnak át kellett volna adnia a hajót Nagy-Britanniának, de a lausanne-i békeszerződés alapján már megtarthatta.

A hajó nevét előbb 1930-ban Yavuz Selimre, majd 1936-ban TCG Yavuzra ^{[m 2]} rövidítették, amit 1954-ig viselt. 1938-ban a fedélzetén szállították át Kemál Atatürk holttestét Isztambulból İzmitbe. Egészen 1950-ig a török flotta zászlóshajója maradt. Az 1960-as évek elejéig tartották hadrendben, így fél évszázadot töltött aktív szolgálatban. A kiöregedett hadihajót a török kormányzat több alkalommal megpróbálta értékesíteni, felkínálta Németországnak is eladásra, hogy múzeumhajóként állíthassák ki, de a német fél ettől elzárkózott. A hadihajót így 1973-1976 között lebontották. A Goeben volt a Császári Haditengerészet egykori hajói közül a legtovább megmaradó egység és a leghosszabb ideig szolgáló dreadnought-típusú hadihajó.^[3]

1. ↑ Staff 12. o.
2. ↑ Gardiner & Gray, 26, 152. o.
3. ↑ Hough 91. o.

Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „m” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="m"/>