Siemens Velaro

Siemens Velaro
Siemens Velaro vendégforgóvázkereten, az Innotrans berlini kiállításán
Siemens Velaro
Általános adatok
Gyártó	Siemens Mobility
Gyártásban	2001-től
Darabszám	Velaro E: 26 CRH 3: 60 Velaro RUS: 8 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	Bo'Bo'+2'2'+Bo'Bo'+2'2' +2'2'+Bo'Bo'+2'2'+Bo'Bo'
Nyomtávolság	1435 mm
Indító vonóerő	283 kN (Velaro E)[1]
Teljesítmény ismertetőjele	20,7 kW/t (Velaro E)
Engedélyezett legnagyobb sebesség	350 km/h (Velaro E) 250 km/h (Velaro RUS) 300 (CRH 3) km/h
Kapcsolókészülékek közötti hossz	200,32 m (Velaro E)
Legnagyobb tengelyterhelés	<17 t (Velaro E)
Vonatbefolyásoló rendszer	ETCS Level 2, STM-LZB80, ASFA (Velaro E)[1]
Villamos vontatás
Áramnem	25 kV, 50 Hz (Velaro E) 3 kV DC, teils 25 kV AC (Velaro RUS)
Áramellátás	Felsővezeték
Teljesítmény
Állandó	8800 kW (Velaro E)
Vontatómotorok száma	16
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma	37/103/264 (Velaro E: Club/Preferente/Tourista) 601 (CRH 3) 604 (Velaro RUS) db
A Wikimédia Commons tartalmaz Siemens Velaro témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Siemens Velaro a német ICE 3 nagysebességű villamos motorvonat exportra szánt változata. A motorvonatokat a Siemens Mobility gyártja 2001-től.

A Velaro név a spanyol „nagysebesség” (Velocidad Alta) kifejezésből ered. A megbízói igényekhez továbbfejlesztett ICE 3 típus először Spanyolországba, a Spanyol Államvasutak (RENFE) megrendelésére került leszállításra.

Az 1990-es években, több cég (Siemens, DUEWAG, Bombardier, Adtrans, Alstom) közreműködésével is fejlesztett ICE 3 után a Velaro-t a Siemens egyedül fejlesztette ki - a fejlesztés gyakorlatilag teljes egészében az ICE 3 koncepción alapul.

A vonatok a német Erlangenben kerülnek fejlesztésre, és többségük a szintén német Krefeld-Uerdingen-ben megépítésre. A vonatok az üres váz („Leeren Hülle") elvre épülnek, azaz a forgóváz, a kocsi szerkezete és belső üres tere az eltérő típusok ellenére sem nagyon változik, a belső kialakítást viszont a megbízó igényeihez alakítják. A járművek váz-szerkezete szinte kizárólag alumíniumból (illetve alumínium ötvözetekből) épül fel.

A belső tér átalakításai (pl. nagyobb csomagtér a szabadságolások idejére) szezonálisan is megvalósíthatók. Klasszikus kiépítésében a vonaton 510 férőhely található, ez a szám szükség esetén 1247 férőhelyre növelhető.

A vonatokon jellemzően a forgóvázak 50%-a hajtott (a tízrészes Velaro RUS esetén ez csak 40%).

A jármű külső magassága mindenütt azonos, ez csökkenti a hanglökést, amikor a vonat például az alagutakba hajt be. Az optimalizált aerodinamikus forma és az energia-visszatermelő örvényfék-rendszer (Velaro D) a Velaro-t kiemelkedően gazdaságossá teszi, így – az autók fogyasztásával összevetve – 100 kilométerenként minden utasra nagyjából 0,33 liter benzinnyi energiamennyiség jut.

A vonatok irányítástehnikája a Sibas 32 vezénylésen alapul, a fedélzeti kommunikációnál pedig a TCN (Train Communication Network) (WTB / MVB) került bevetésre. A modern pályabiztonsági rendszerekkel együtt tud működni, így alapvetően majdnem mindegyik típusa "ismeri" az ETCS (level 0 -1)-t, de a bevetési területtől függően konfigurálható az ATO/ATP működése (Németországban pl. a PZB / LZB, Kínában az ETCS kompatibilis CTCS). Ez az együttműködés a vonatokat egy "robotpilóta"-szerű működésre teszi képessé, azaz a pályabiztonsági rendszerrel együttműködve a vonat képes az automatikus sebesség optimalizációra.

Egy 2010-es összesítés szerint a Velaro a világ legeredményesebb nagysebességű vonata, 209 db - 4,4 milliárd euró értékben - eladott példánnyal.

A típus (szériavonat) sebesség-csúcsa pillanatnyilag 487,3 km/h, melyet egy 2011 januárban állított fel egy Velaro CN (CRH380BL) vonat a Peking–Sanghaj nagysebességű vasútvonalon.

1. ↑ ^{a b} Helmut Rieger, Herbert Landwehr, Jens Cuylen: Der neue Hochgeschwindigkeitszug AVE S 103. In: ZEVrail, Glasers Annalen. 126, Nr. 10, 2002, S. 428–441