Somebody to Love (Queen-dal)

Queen Somebody to Love
kislemez a(z) A Day at the Races albumról
B-oldal	White Man
Megjelent	1976. november 12. (Európa) 1976. december 10. (Amerika)
Formátum	7", 12', CD, kazetta
Felvételek	1976. július–november The Manor, Wessex Sound Studios és Sarm East Studios, London, Anglia
Stílus	Rock
Nyelv	angol
Hossz	4:56
Kiadó	EMI, Elektra
Szerző	Freddie Mercury
Producer	Queen
Queen-kronológia
You’re My Best Friend (1976) Somebody to Love (1976) Tie Your Mother Down (1977)
Az A Day at the Races album dalai
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Első oldal Tie Your Mother Down You Take My Breath Away Long Away The Millionaire Waltz You and I Második oldal Somebody to Love White Man Good Old-Fashioned Lover Boy Drowse Teo Torriatte (Let Us Cling Together)
Hangminta
Videóklip
Hivatalos videóklip
Sablon Wikidata Segítség

A Somebody to Love a hatodik dal a brit Queen rockegyüttes 1976-os A Day at the Races stúdióalbumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt, aki többek között a gospel és soulzenét is kedvelte, és egyik példaképe, Aretha Franklin inspirálta erre a dalra.

Nagymértékben épít Mercury, valamint Roger Taylor dobos és Brian May gitáros énekesi tudására, hármójuk kórusát annyiszor felülvételezték, hogy a végeredmény úgy hangzott, mintha egy száztagú kórus énekelte volna. Bizonyos tekintetben viszont másfajta megközelítést igényelt, mint az ugyancsak ének központú „Bohemian Rhapsody”: „ugyanaz a három ember énekel a nagy kórusrésznél, de azt hiszem, itt más volt a technikai megközelítés [mint a »Bohemian Rhapsody«-nál], mert gospelszerű benne az ének – eltér attól, amiket általában csinálni szoktunk. […] Szerettem volna egy ilyen Aretha Franklin-stílusú számot is. Megihletett a gospel-hangzás, amely a korai lemezein hallható. Úgy tűnik, mintha ugyanazokat a harmóniákat használnám, de más tartományban szólalnak meg.”^[1]

Denise Sullivan, az AllMusic kritikusa szerint „Mercury írt egy lélekkereső számot, amelyben megkérdőjelezi Isten szerepét egy szerelem nélküli életben, és így ez a nagyon személyes kijelentés egyszerre univerzális jelentőségű lett.”^[2] Más értelmezés szerint amikor Mercury a szabadságvágyról énekel, akkor valójában azon vágyát fejezi ki, hogy nem akarja többé titkolni a biszexualitását.^[3] A dalban Mercury zongorázik.^[2]

A megjelenését megelőző történet nagyban hasonlított a „Bohemian Rhapsody” esetére: Mercury és Taylor odaadták egy felvételét Kenny Everett rádiós műsorvezetőnek, aki lejátszotta a rádióban, mire a hallgatók tömegével telefonáltak be, hol lehet megszerezni a dalt.^[4] 1976. november 12-én kislemezen is megjelent, a második helyet érte el Angliában, a tizenharmadikat Amerikában. A videóklipjét Bruce Gowers rendezte, egyrészt a stúdióban, felvétel közben filmezte az együttest, másrészt koncertfelvételekből állította össze a klipet.^[5]

Nick Kent az NME-től kissé cinikusan írta róla: „Mercury és az ő kis csapata turbékolgat és trillázgat azokkal a rájuk annyira jellemző sterilen precíz harmóniákkal… Egyébként a „Somebody to Love” kislemez viszonylag enyhe példája ennek. És igen, szörnyen művészi és aprólékosan kivitelezett dal[…] Figyelembe véve, hogy mi más van még ezen a lemezen, valójában egészen elfogadható.”^[6] A The Washington Post kiemelte, milyen ügyesen tudják többek közt ebben a dalban is kihasználni a stúdió nyújtotta lehetőségeket.^[7] 2002-ben Jim DeRogatis a Chicago Sun-Times hasábjain erősen dicsérte: „talán a Queen valaha volt legszebb dala, tökéletes egyensúlyt talál a szépség, a grandiózusság és az érzelmek között, anélkül, hogy szükségtelenül csöpögőssé válna.”^[8] 2011-ben David Cavanagh az Uncutban úgy vélte, „a Queen kislemezek elvesztették akkorra a keménységüket – a »Somebody to Love« egy könnyed kabaréban is elment volna.”^[9]

1977 és 1985 között rendszeresen játszották a koncerteken, bár az 1980-as The Game Tour és az 1982-es Hot Space Tour során csak ritkán játszották, a koncerteknek csak közel ötödén. Felkerült a 2004-es Queen on Fire – Live at the Bowl koncertalbumra és koncertfilmre, valamint a 2007-es Queen Rock Montreal DVD-re. Az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncerten George Michael adta elő a Londoni Közösségi Gospelkórus kíséretével. Az előadás nagy sikert aratott, többen a koncert legjobbjának tartották, hatására még az is felmerült, hogy a nemrég elhunyt Mercury után Michael lesz az együttes új énekese.^[5][10] Ez utóbbi változat 1993. április 19-én a Five Live középlemezen húzódalként jelent meg. A kiadvány az első helyet érte el Angliában, a harmincadikat Amerikában,^[11] és több mint egymillió font bevételt hozott a Mercury Phoenix Trustnek.^[12]

1. ↑ Brooks, Greg – Lupton, Simon. Freddie Mercury élete saját szavaival. Budapest: Cartaphilus, 79. o. (2009). ISBN 978-963-266-046-2 
2. ↑ ^{a b} Sullivan, Denise: Queen: Somebody to Love. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 26.)
3. ↑ McLeod, Ken. We Are the Champions: The Politics of Sports and Popular Music. Ashgate, 123. o. (2011). ISBN 978-1409408642 
4. ↑ Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion, 102. o. (1992). ISBN 0-7868-8003-1 
5. ↑ ^{a b} Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 251. o. (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
6. ↑ Kent, Nick (1976. december). „Funny really”. NME. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 29.) 
7. ↑ (1977. február 7.) „Queen's Deja Vu 'At the Races'”. The Washington Post. 
8. ↑ DeRogatis, Jim (2002. július). „The Great Albums: Queen, A Day at the Races, A Night at the Opera”. Chicago Sun-Times. 
9. ↑ David Cavanagh: Album review: Queen - The first five albums. uncut.net (angolul) (2011) (Hozzáférés: 2013. április 26.) arch
10. ↑ Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum, 365. o. (2010). ISBN 978-1-84513-597-3 
11. ↑ Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 252. o. (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
12. ↑ Jenkins, Jim; Smith, Jacky; Davis, Andy; Symes, Phil (2000). The Platinum Collection (CD füzet). Queen. Parlophone. 7. o.