Sopron

Ez a szócikk a magyarországi településről szól. Hasonló címmel lásd még: Šopron.

Sopron
Fentről, balról jobbra: a Tűztorony, a Kolostor utca, a Városháza és a Storno-ház, a Kecske-templom és a volt vármegyeháza, az Új utca és az Orsolyita Templom
Sopron címere Sopron zászlaja
Becenév: A leghűségesebb város (Civitas Fidelissima)
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Soproni
Jogállás	megyei jogú város
Polgármester	Dr. Farkas Ciprián (Fidesz–KDNP)[1]
Irányítószám	9400
Körzethívószám	99
Testvértelepülései	Lista Rorschach Kismarton Bolzano Bad Wimpfen Kazuno Seinäjoki Medgyes Veliko Tarnovo Kempten Eilat Veliko Tarnovo kistérség
Népesség
Teljes népesség	61 589 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	366,11 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	169,04 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 41′, k. h. 16° 35′47.683333333333, 16.58333333333347.683333°N 16.583333°EKoordináták: é. sz. 47° 41′, k. h. 16° 35′47.683333333333, 16.58333333333347.683333°N 16.583333°E
Sopron Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Sopron weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sopron témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Sopron (németül: Ödenburg, horvátul: Šopron, az ókorban latinul: Scarbantia, régies németül: Oedenburg) több mint hatvanezer lakosú megyei jogú város Győr-Moson-Sopron vármegyében, a soproni borvidék központja, a Soproni járás székhelye. A Nyugat-Dunántúl harmadik, valamint Győr után megyéje második legnépesebb települése. „A leghűségesebb város” (latinul: Civitas Fidelissima). Magyarország egyik legrégebbi városa, a határhoz való közelsége miatt pedig kapcsolatot teremt hazánk és nyugati szomszédunk, Ausztria között. Műemlékekben a második leggazdagabb település Magyarországon,^[3] kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében pedig Magyarország 9. legnépszerűbb települése. 2016-ban ICOMOS-díjat kapott a Várfal sétány és a Várkerület megújítása. A város területén folyik át az Ikva, melynek forrása a Soproni-hegységben található, és amely a Hanság-főcsatornába torkollik. A félsziget-szerűen Ausztriába benyúló Sopron erős német kisebbséggel rendelkezik és hivatalosan kétnyelvű. Kedvelt úticél mind a burgenlandiak, mind a más tartományok osztrákjainak számára. Bécstől mintegy 70 km-re délkeletre, Budapesttől 210 km-re északnyugatra, Pozsonytól 64 km-re délnyugatra, Győrtől 78 km-re nyugatra, a Fertő-tótól pedig 10 km.-en belül délnyugatra helyezkedik el.

A mai Sopron területe az ősidők óta lakott volt, az első épületek azonban csak a Római Birodalom idején épültek. Scarbantia néven fontos római város volt, ugyanis két fontos kereskedelmi útvonal keresztezte itt egymást. A népvándorlás során Scarabantia hanyatlani kezdett, később a magyarok telepedtek itt le, majd megerősítették a római kori falakat és várrá alakították a települést. Ekkor nyerte el mai nevét a város, Suprun nevű ispánjáról. 1153-ban már jelentős városként említik. 1273-ban II. Přemysl Ottokár cseh király hadserege elfoglalta a várost, majd túszként magával vitte a város előkelőinek gyermekeit. 1277-ben IV. László visszafoglalta Sopront és szabad királyi város rangra emelte. A 14. és 15. század fordulóján mintegy négyezren éltek itt.^[4] 1441. február 25-én Luxemburgi Erzsébet 8000 aranyért cserébe eladta III. Frigyesnek a várost, a környező településekkel együtt, melyet Mátyás király vásárolt vissza 1463. július 19-én, a magyar koronával együtt.

1529-ben az oszmán hadsereg kifosztotta a várost, de nem foglalta el azt. Más városokból menekültek ide a magyarok a törökök elől, emiatt Sopron jelentősége nagyban megnőtt. A Habsburg-ellenes felkelések idején a város nem támogatta a lázadókat, Magyarország többi részétől eltérően a 17. század második felében pedig az ellenreformáció részeként felszámolták a különböző protestáns egyházak támogatását. 1625. december 8-án itt koronázta Pázmány Péter esztergomi érsek magyar királlyá III. Ferdinándot, a város főterén álló Kecske-templomban, mivel Pozsonyban ekkor pestisjárvány dúlt. 1676-ban tűz ütött ki a városban, melynek eredményeként a középkori épületek nagy része hamuvá égett, majd ezen épületek helyére épültek a belváros mai arculatát is meghatározó barokk épületek, megszületett a mai városközpont. A Tűztorony is ekkor épült újjá. A kurucok Thököly Imre vezetésével hadjáratot indítottak Bécs elfoglalására, I. Lipót pedig egy Bécshez közeli helyen szerette volna összehívni az országgyűlést. Először Pozsonyt választotta, de újra kitört a pestisjárvány, ezért lett a soproni városháza a végleges helyszín 1681-ben. 1753-ban nyílt meg a mai Magyarország területének első szénbányája (Brennbergbánya), Soprontól délnyugatra. Ugyanebben az időben fokozatosan lebontották a várost körülvevő várfalat és parkokat hoztak létre az eredeti vizesárkok helyén.

1896-ban Moritz Hinträger építész tervei alapján megkezdték Sopron új városházának építését. Az 1910-es magyar népszámláláskor Sopronban 33 932-en éltek (ebből 51,0% német, 44,3% magyar, 4,7% egyeb volt). Az első világháború után a város Ausztriához került, a háború utáni trianoni és saint-germaini békeszerződések által meghatározott Burgenland tartomány részeként. Ez nyugtalanságot váltott ki, melyet csupán népszavazás ígéretével tudtak csak lecsillapítani. 1921. december 14 és 16. között népszavazást írtak elő a hovatartozásról, melynek eredményeként a város és nyolc szomszédos község lakói nagy többséggel választották Magyarország fennhatóságát, Ausztriáéval szemben.^[5] A második világháború végén bombázások érték Sopront, majd 1945. március 6-án bevonult a Vörös Hadsereg. A háború után a helyi német ajkú lakosság többnyire kitelepült, legtöbben Bad Wimpfenbe költöztek. A városban jelenleg a lakosság néhány százaléka vallja magát német nemzetiségűnek, ennek ellenére a német nyelv még mindig a második hivatalos nyelve Sopronnak. 1989. augusztus 19-én került sor a páneurópai piknikre a város közelében, mely során a több száz kelet-német emigrált Nyugatra.

Sopron egyetemi város, 1919-ben költözött ide Selmecbányáról a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola, amit ma Soproni Egyetemnek hívnak. A reformációban betöltött szerepe miatt a város 2016-ban elnyerte az „európai reformáció városa” tiszteletbeli címet.^[6] A város klímája és a környező hegyek és dombok nagyon kedvezőek a borászat számára. Becenevei közé tartozik még „a kékfrankos fővárosa”, melynek eredete egészen Napóleon idejéig vezethető vissza.

1. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) 24önkvál nevű lábjegyzeteknek
2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
3. ↑ Látnivalók – Műemlékek (magyar nyelven). turizmus.sopron.hu. [2015. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 28.)
4. ↑ Miklós Molnár: A concise history of Hungary. Internet Archive. 2001. ISBN 978-0-521-66142-3 Hozzáférés: 2022. június 8.  
5. ↑ Sopron Chose Hungary 100 Years Ago (angol nyelven). Hungary Today, 2021. december 14. (Hozzáférés: 2022. június 8.)
6. ↑ Sopron is megkapta az európai reformáció városa címet — reformacio.500.hu. ref500.lutheran.hu. [2021. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 31.)