A sovinizmus a saját nép vagy csoport felsőbbrendűségébe vagy uralmába vetett ésszerűtlen hit,[1] vagy olyan politikai ideológia, ami alatt általában a hazafiság fanatikus megnyilvánulását értik,[2] a haza vagy nemzet elvakult imádatát, kritika nélküli csodálatát tükröző, annak felsőbbrendűségét hirdető nézeteket.
Az eredeti értelmében gyakran szélsőséges nacionalizmus, amelyben az egy nemzet tagjai felsőbbrendűnek érzik magukat más nemzetekhez képest. A szociológiában gyakran használják a kifejezést más felsőbbrendű attitűdök jellemzésére, mint például a szociális vagy nem-specifikus sovinizmus.
Köznapi használatban gyakran keveredik a nacionalizmussal és a hazafiság fogalmával, de ezek a fogalmak nem ugyanazt jelentik: a nacionalizmus és a sovinizmus politikai ideológia, míg a hazafiság inkább erkölcsi nézet és érzület, ami a haza eszményét erkölcsi hivatkozási pontnak állítja be.
A sovinizmus a mi-ők ellentétből indul ki, amikor a nemzeti felsőbbrendűség dominál, összekapcsolódva a másik nemzet lekicsinylésével, esetenkénti megsemmisítésének szándékával.
A szó tágabb értelemben bármi másra irányuló fanatikus, ellentmondást nem tűrő rajongást is kifejezhet, például nyelvi sovinizmus, nemi sovinizmus stb. Sovén, soviniszta az, akire a sovinizmus jellemző.
Az 1960-as és 1970-es években a soviniszta kifejezést a feminista mozgalom használta, hogy a családrendszert férfiközpontúsággal vádolja.