Stommelni Krisztina

Stommelni Krisztina
Született	1242. július 24.[1] Stommeln
Elhunyt	1312. november 6. (70 évesen)[1] Stommeln
Foglalkozása	apáca
A Wikimédia Commons tartalmaz Stommelni Krisztina témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Stommelni Krisztina vagy egyházi nevén Kölni Boldog Krisztina (Stommeln, 1242 – Stommeln, 1312. november 6.) római katolikus misztikus és stigmatikus.

1242-ben született Kölntől északnyugatra, Stumbeln (mai Stommeln) településén, jómódú parasztcsaládban. Már gyermekként vallási víziói voltak Krisztusról. Tizenkét éves korában szülei meg akarták szervezni a házasságát, de ekkor elszökött otthonról és belépett a kölni beginák közösségébe.^[2] 15 éves kora óta Krisztus sebei (stigmatizáció) jelentek meg rajta, különösen a nagyhéten.^[3]

Misztikus tapasztalatai és merev, elragadtatott állapotban történő látomásai miatt társai őrültnek tartották és megvetéssel bántak vele,^[4] ami miatt 1259-ben visszatért szülőfalujába, ahol a helyi plébánosnál vállalt háztartásvezetést.

1267-ben megismerkedett a dominikánus Daciai Péterrel, aki a kölni rendházban tanult, és aki lelki vezetője, barátja és egyben életrajzírója lett.^[5] Péter 1288-ban bekövetkezett halálát követően nincs pontos információ az életéről. Elhagyta a pap házát, és egy kis kolostorba költözött, ahol visszavonult, csendes életet élt haláláig, 70 éves koráig.

A leírások alapján látomásai voltak és démoni megjelenések kísértették fiatal kora óta. Daciai Péter említette a démonokkal vívott éjjeli borzalmas tapasztalatait, akik égési és más sérüléseket is okoztak neki.^[6]

Először a stommelni templomkertben temették el. Maradványait többször áthelyezték: először a templomba, majd 1342-ben Nideggenbe, végül 1569-ben a jülichi Propsteikirchébe (prépostsági templom).

Az első, halála utáni csoda állítólag 1338-ban történt: Dietrich gróf, aki a köszvény következtében szinte bénult volt, miután megérintette ereklyéit, meggyógyultan távozott.^[7]

A katolikus egyház 1908-ban boldoggá avatta.^[8]

1. ↑ ^{a b} FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. május 5.)
2. ↑ Christine Ruhrberg: Der literarische Körper der Heiligen. Leben und Viten der Christina von Stommeln (1242-1312) (= Bibliotheca Germanica 35). Tübingen/Basel 1995, ISBN 3-7720-2026-7, S. 55.
3. ↑ Günther Bers: Die Verehrung der seligen Christina von Stommeln in Jülich vom 16. bis zum 20. Jahrhundert. Zur Kulturgeschichte einer Volksheiligen, (Veröffentlichungen des Jülicher Geschichtsvereins 9), Jülich 1986, ISBN 3-9800914-8-1
4. ↑ Johannes Paulson: Vita Christinae Stumbelensis / Petrus de Dacia, Neudruck der Ausgabe Göteborg 1896, hrsg. V. Alf Önnerfors, Frankfurt a. M. 1985, S. 114.
5. ↑ Peter Nieveler: Codex Iuliacensis. Christina von Stommeln und Petrus von Dacien. Ihr Leben und Nachleben in Geschichte, Kunst und Literatur, Mönchengladbach 1975, S. 60. ISBN 3-87448-079-8
6. ↑ Andreas Fasel: Christina von Stommeln: Die rätselhafte Mystikerin aus dem Rheinland. 27.
7. ↑ Christina von Stommeln (német nyelven). www.rheinische-geschichte.lvr.de. (Hozzáférés: 2020. november 16.)
8. ↑ Kölni – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2020. november 16.)