Back Thomas Jonathan Jackson AN ستونوول جاكسون Arabic ستينوول جاكسون ARZ Stonvol Cekson Azerbaijani Томас Джонатан Джэксан Byelorussian Стоунуол Джаксън Bulgarian Stonewall Jackson Breton Thomas Jonathan Jackson Catalan Thomas Jonathan Jackson Corsican Thomas Jonathan Jackson Czech
| Thomas Jonathan "Stonewall" Jackson | |
 | |
| "Stonewall" Jackson 1863. április 26-án, hét nappal a Chancellorsville-i csatában való megsebesülése előtt | |
| Beceneve | Stonewall(Kőfal), Old Jack (Öreg Jack), Old Blue Light (Öreg Kékfény), Tom Fool (Bolond Tom) |
| Született | 1824. január 21. Clarksburg, Nyugat-Virginia, Egyesült Államok |
| Meghalt | 1863. május 10. (39 évesen) Guinea Station, Spotsylvania megye, Virginia, Egyesült Államok |
| Sírhely | Oak Grove Cemetery |
| Állampolgársága | amerikai |
| Nemzetisége |  amerikai |
| Fegyvernem | Lovasság |
| Szolgálati ideje | 1846–1851 mint az USA tisztje 1861–1863 a Déliek oldalán |
| Rendfokozata | Altábornagy |
| Csatái | Mexikói–amerikai háború Amerikai polgárháború |
| Halál oka | tüdőgyulladás |
| Házastársa | |
| Szülei | Julia Neale Jackson |
| Iskolái | West Point |
 | |
| Thomas Jonathan "Stonewall" Jackson aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Jonathan "Stonewall" Jackson témájú médiaállományokat. | |
Thomas Jonathan „Stonewall” Jackson magyarul „Kőfal” Jackson (Clarksburg, Virginia, 1824. január 21. – Guinea Station, Spotsylvania megye, Virginia, 1863. május 10.) hivatásos amerikai katonatiszt, az amerikai polgárháborúban a déliek Robert E. Lee után legismertebb parancsnoka.[1] Jackson 1863-ig a keleti hadszíntér majdnem minden összecsapásában részt vett és a déli győzelmekben jelentős szerepet vállalt.
Jackson Virginiában született, azon a részen, ami később Nyugat-Virginia néven önálló állammá vált. Szegény sorba született és kiemelkedését az tette lehetővé, hogy felvételt nyert a West Point Katonai Akadémiára. Tanulmányait óriási szorgalommal végezte és fokozatosan a színvonalasabb alapoktatást kapott társai mellé fel tudott zárkózni. Kitüntetéssel szolgált a mexikói–amerikai háborúban és a chapultepeci ütközetben előléptették az önkéntes hadsereg őrnagyává és a hivatásos hadsereg főhadnagyává. 1851-től 1863-ig a Virginia Military Institute akadémiáján tanított, de tanári képességei gyengék voltak és diákjai rendre kigúnyolták és futóbolondnak nézték. Kétszer házasodott; első felesége szülés közben meghalt. Sógornőjével való szerelme szigorú vallási tiltás miatt nem szökkenhetett virágába. Második felesége, Mary Anna Morrison hosszú özvegységben élte túl férjét. Virginia 1861-es elszakadásakor Jackson belépett a konföderációs hadseregbe. Az első Bull Run-i csatában dandárját kimagaslóan irányította és jó helyzetfelismerésével és szilárd helytállásával az uniós roham visszaverésében oroszlánrészt vállalt. Barnard E. Bee dandártábornok visszavonuló katonáit kitartásra buzdítva ekkor hasonlította Jacksont állítólag egy kőfalhoz, mely nevet a déli sajtó felkapta és hamar legendás lett.
Jackson 1862 elején végrehajtotta a Shenandoah-völgyi hadjáratot. Az első kernstowni ütközetben a hibás hírszerzési értesülések miatt elszenvedett vereségtől eltekintve Jackson lendületes és óvatos manőverezéssel három különböző uniós hadsereget vert meg és ezzel megakadályozta, hogy bármelyikük megerősítse a Potomac hadsereget a Virginia-félszigeti hadjáratban Richmond kapui előtt. Ezután három hadosztályával Lee tábornagy segítségére sietett. A hétnapos csata alatti teljesítménye gyenge volt és Lee haditerveit szinte egyetlen alkalommal sem tudta teljesíteni. Az észak-virginiai hadjáratban azonban Jackson csapatai előbb zsákmányul ejtették és elpusztították John Pope vezérőrnagy ellátóbázisát, majd a Virginiai hadsereg ismételt rohamainak ellenállva kimagasló teljesítményt nyújtottak a második Bull Run-i csatában. 1862 szeptemberében a Maryland hadjárat során előbb térdre kényszerítették a Harpers Ferryben állomásozó helyőrséget, majd a antietami csata vérzivatarában a balszárny védelmét bízták Jackson csapataira, ahol a súlyos támadások kis híján teljesen felőrölték ellenállásukat. A Fredericksburgnél decemberben megvívott csatában, Jackson hadtestének közepén több száz méter széles lyukat hagyott védtelenül, melyet egy lendületes északi támadás kihasznált és a déli veszteségek nagy részét a csatában ennek visszaverésekor szenvedték el.
1863 májusában a jókora létszámfölényben levő uniós hadsereg fenyegetésével szemben Lee háromfelé osztotta hadseregét. Május 2-án Jackson 30 000 fős hadtestével megkerülte a Potomac hadsereg állásait és meglepetésszerű támadást indított annak jobbszárnyán, mellyel megfutamította a XI. hadtest csapatait és kb. három kilométerre nyomta vissza vonalukat. Az éj leszálltával saját járőrei tüzet nyitottak a vonalak elé kiment altábornagyra és súlyosan megsebesítették a karján. Jackson túlélte karja amputálását; de nyolc nappal később belehalt a szövődményként fellépő tüdőgyulladásba. A hadtörténészek általában az Egyesült Államok egyik legtehetségesebb harctéri parancsnokának tartják.[2] Hadműveleteit továbbra is tankönyvi példaként tanítják. Halála nagy veszteséget jelentett a Konföderáció számára, nem csak a katonai kilátásokat illetően, de a lakosság áldozatvállalási készségében is. Jackson a Dél hősiességének és odaadásának szimbólumává vált. Gyakran létszámhátrányban kivitelezett bátor katonai kezdeményezései a Konföderáció mítoszának jelentős részét képezik és a közvélemény egyik leggyakrabban feltett kérdése azt firtatja, mi lett volna, ha Jackson nem hal meg. Hősi alakját legjobban a Konföderáció elveszett ügyének mítoszápolói domborították ki.[3]