Szinton

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A retroszintetikus elemzésben a szinton egy célmolekulán belüli hipotetikus egység, amely potenciális kiindulási reagens a célmolekula retroaktív szintézisében. A kifejezést 1967-ben E. J. Corey^[1] alkotta meg. Ő 1988-ban megjegyezte, hogy „a »szinton« szót ma már inkább a szintetikus építőelemek, mint a retroszintetikus fragmentációs struktúrák jelentésére használják”.^[2] 1998-ban^[3] megjegyezték, hogy Corey 1981-ben megjelent The Logic of Chemical Synthesis^[4] (A kémiai szintézis logikája) című könyvében a kifejezés nem szerepelt túl feltűnően, mivel nem szerepelt az indexben. Mivel a szintonok töltöttek, a szintézisbe helyezve a potenciálisan nagyon instabil töltött szintonok képzése és felhasználása helyett egy semleges formát találnak kereskedelmi forgalomban.

1. ↑ E. J. Corey (1967). „General methods for the construction of complex molecules”. Pure and Applied Chemistry 14, 30–37. o. DOI:10.1351/pac196714010019. 
2. ↑ E. J. Corey (1988). „Robert Robinson Lecture. Retrosynthetic thinking—essentials and examples”. Chem. Soc. Rev. 17, 111–133. o. DOI:10.1039/CS9881700111. 
3. ↑ W. A. Smit, A. F. Buchkov, R. Cople. Organic Synthesis, the science behind the art. Royal Society of Chemistry (1998). ISBN 0-85404-544-9 
4. ↑ The logic of chemical synthesis. Wiley-Interscience (1995). ISBN 0-471-11594-0