ḫpr | ||
|
A szkarabeusz ganajtúró (galacsinhajtó) bogarat formázó kultikus tárgy volt az ókori Egyiptomban. Ezen rovarféle egyes fajait, főként a Scarabeus sacert szentként tisztelték az ókori Egyiptomban. Egyiptomi neve, a heper megegyezik a hajnali Nap nevével, és egyben újjászületést, megtestesülést is jelent. A galacsinhajtó a földbe rakja a petéit, így az ókorban azt hitték, a földből keletkezik, így vált az önmagából való keletkezés jelképévé, és így a felkelő Napévá is, melynek egyik legfontosabb tulajdonsága volt, hogy minden reggel újjászületik.[1]
Alakját az egyiptomiak több mázsás emlékműveken is megmintázták, illetve tömegesen készítettek szkarabeusz alakú amuletteket. Az apró, bogár alakú emléktárgyak sima alsó oldalát gyakran névvel vagy istenségek képeivel díszítették, használatuk különösen a halotti kultuszban volt gyakori. Az i. e. 1. évezredben az egyiptomi, elsősorban naukratiszi szkarabeuszamulettek kereskedelmi úton a Földközi-tenger partvidékén mindenfelé elterjedtek. A föníciaiak az egyiptomi amulettek utánzataival kereskedtek. A görögök és az etruszkok is gyakran adtak szkarabeuszalakot gemmáiknak.