Tambura

A „Tambura” lehetséges további jelentéseiről lásd: Tambura (egyértelműsítő lap).

Nem tévesztendő össze a következővel: tamburin.

Tambura
Vajdasági rendszerű prímtambura Hangminta Hangminta
Más nyelveken
szerb, horvát: tambura
Besorolás
húros → lant pengetős
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	321.321
Menzúra	Prím: 380 mm
Hangolás	A tambura hangolása
Rokon hangszerek	Tanpur, Saz, Baglama, Buzuki, Bolgár tambura, Macedón tambura
Hangszerjátékos	Tamburás
A Wikimédia Commons tartalmaz Tambura témájú médiaállományokat.

A tambura a hosszúnyakú lantok családjába tartozó pengetős hangszer. A tambura-típusú hangszereket a világ számos országában ismerik, egymástól eltérő, de felépítésében és használatában hasonló változatokban – Kínától az Adriáig, Oroszországtól Észak-Afrikáig.^[1] Európában leginkább a magyarok, horvátok és a szerbek használják mint népi hangszert. A ma használatos közép- és dél-európai tamburák Magyarországon alakultak ki a 19. század végén, budapesti hangszerkészítők munkája nyomán.^[2]

A hangszer neve feltehetően a perzsa „tn” szóból ered, ami húrt jelent. Az évszázadok alatt különböző hangszereket jelöltek ezzel a névvel, így a 17. században Comenius írta róla: „A tombora áll húrokból, melyek húr tekerő szegecskékkel megvonattatnak.” A 18. században pedig a következőképp jellemzik: „Egy csigahaj, melyből tomborát csinálnak.” A „tombora” nevet hazánkban először Balla Antal jegyezte föl A Hang című tanulmányában 1744–1809 között.

Magyarországon több megnevezése is elterjedt. Az Alföldön citerának vagy tökciturának (Szeged), Kecskeméten nótafának is hívják. A Duna–Tisza közén szintén előfordul hogy a citerával azonosítják, de leginkább annak nagyobb változatát nevezik így. Legáltalánosabb mégis az a forma, amelynek körte alakú testét elöl falappal fedik le, és abból indul a vékony és viszonylag rövid nyak. A zenekari igényeknek megfelelve a 19. században kialakult hangszercsalád tagjai hol a vonós cigánybanda, hol pedig a rezesbanda hangszereiről vették át nevüket: „kontra”, „brács”, „cselló”, „basszprím”, „prím”. A hangszer három fő részből áll, melyek formája és mérete egyes tamburatípusoknál eltérő lehet: fej, nyak, test (korpusz), amely két fő részből áll, a fedőlapból és a hasból.

1. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) MNL nevű lábjegyzeteknek
2. ↑ Új Magyar Képesújság - horvátországi magyar hetilap, X. évfolyam 3. szám (2006. január 12.) Archiválva 2009. június 21-i dátummal a Wayback Machine-ben – (A négyhúros tambura története, Zabján E.)