Taoizmus |
---|
![]() |
Kínai filozófia |
A taoizmus forrásai |
A tao mesterei |
Vallási élet |
Kapcsolódási pontok más vallásokkal |
Kapcsolódó fogalmak |
„ | Úgy tűnik, nagyon is gyakran épp az ész miatt tévedünk rossz irányba, aztán bóklászunk napestig, követve a fák tetejét lengető szél visszhangját, amely pedig olyan valódinak hangzott! Miért nem hallgatunk inkább arra a belső hangra, amely megmutatja az igazi utat? | ” |
– Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao |
A taoizmus kínai filozófia és világnézet, amelyet Kína autentikus ősi vallásának is tekintettek;[1] mert vallási elemeket is tartalmaz.[2] A konfucianizmus és a buddhizmus mellett egyike annak a három tanításnak (pinjin: sānjiào), amely jelentős mértékben befolyásolta a kínai kultúrát, politikát, gazdaságot.
A kínai filozófiában az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot tao-nak nevezik, és olyan kozmikus folyamatnak tekintik, amelyben minden dolog és nem-dolog benne foglaltatik. A tao a világ ősoka, ősprincípiuma, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen. A taoisták úgy tartják, hogy nem kell ellenállni ennek a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket kell hozzá igazítani, s harmóniában kell élni vele azért, hogy az életünk erőfeszítésektől és erőszaktól mentessé, építő folyamattá váljon. A taoista bölcs olyan valaki, aki „úszik a tao áramlásában”.
Az európai felfogás egyaránt taoizmusnak nevezi a kínai ókori eredetű filozófiai irányzatot (道家, dào jiā, tao csia) és a vele összefonódott népi vallást (道教, dào jiào, tao csiao). A hagyomány szerint a taoizmus tanításainak első összefoglalója a Változások Könyve, a Ji csing volt, míg az úgynevezett népi vallás első leírójának a kínai bölcset, Lao-ce-t (Lǎozǐ) tartják. A Lao-ce-féle tanítások további magyarázataiként ismert könyvek elsősorban Csuang Csou ( ) néven ismertek. Eredetileg filozófiai iskolaként jött létre, de a népies misztikum a vallások szintjére emelte. Fő tanítása a kozmikus harmónia helyreállítása a természet és ember viszonyán keresztül.