Taranto | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Olaszország | ||
Régió | Puglia | ||
Megye | Taranto (TA) | ||
Védőszent | Szent Cataldo | ||
Irányítószám | 74121-74122-74123 | ||
Körzethívószám | 099 | ||
Forgalmi rendszám | TA | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 188 098 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 921,2 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 15 m | ||
Terület | 209,64 km² | ||
Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 40° 28′ 16″, k. h. 17° 14′ 35″40.471111°N 17.243056°EKoordináták: é. sz. 40° 28′ 16″, k. h. 17° 14′ 35″40.471111°N 17.243056°E | |||
Elhelyezkedése Taranto térképén | |||
Taranto weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Taranto témájú médiaállományokat. | |||
Taranto (latinul Tarentum, helyi nyelvjárásban Tarande) Olaszország Puglia régiójának második (Bari után), Dél-Olaszország harmadik (Bari és Nápoly után) legnagyobb városa (közigazgatásilag comune). Az azonos nevű megye székhelye. Tarantót az i. e. 8. században (Euszebiosz szerint i. e. 706-ban) a spártai görögök alapították Tarasz (Τάρᾱς) néven, egyetlen dél-itáliai gyarmatvárosukként. Az egykori Akropolisz, a mai történelmi városközpont a Città vecchia a Mar Piccolo (beltenger) és a Mar Grande közé ékelődő kis szigeten alakult ki. A város több alkalommal is háborút folytatott a rómaiak ellen I. Pürrhosz épeiroszi király támogatásával, de végül fennhatóságuk alá került. A középkorban a Tarantói Hercegség székhelye volt. A hercegség megszűnése után a tarantói hercegi címet hivatalosan a nápolyi király örökösei továbbra is viselhették. A második világháborúban szövetséges harci repülőgépek súlyos bombatámadást mértek a Mar Piccolóban állomásozó olasz flotta ellen és az itt állomásozó hajók nagy részét elsüllyesztették. A város a névadója a tarantula pókfajnak, amelynek csípéséről a hagyományok úgy tartják, őrületet okoz (de legalábbis a 'tarantella' nevű dél-olasz tánc által bemutatott rángatózást).