The Clash | |
Információk | |
Eredet | London, Anglia |
Alapítva | 1976 |
Aktív évek | 1976–1986 |
Műfaj | Punk rock, rock |
Kiadó | CBS |
Tagok | |
Joe Strummer Mick Jones Paul Simonon Topper Headon Keith Levene Terry Chimes Rob Harper Pete Howard Nick Sheppard Vince White | |
A The Clash weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz The Clash témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A The Clash, röviden csak Clash (magyarul csapás, ütés, összeütközés) angol punk rock együttes, 1976 és 1986 között volt aktív. A zenekar bátran feszegette a műfaj határait, és zenéjében felhasználta a reggae, a funk, a new wave, a dub és a rockabilly elemeit is.[1] Az együttes klasszikus felállása – Joe Strummer, Mick Jones, Paul Simonon és Topper Headon – csak 1977-re alakult ki.[1]
A Sex Pistols felbomlása után csaknem egy évtizeden át a Clash volt a brit punk központi zenekara.[2][3][4] Pályafutása során hat stúdiólemezt adott ki. Legnagyobb sikerét harmadik lemezével, a London Calling (1979) című dupla albummal érte el,[2] amelyet a Rolling Stone az 1980-as évek legjobb lemezének választott 1990-ben.[1] Az 1982-es Combat Rock album volt az utolsó, amelyet a klasszikus felállásban rögzítettek.[5]
A Clash belső kohéziója meggyengült, és 1983. szeptember 27-én[6] Joe Strummer és Paul Simonon kirúgta a fő zeneszerzőt, Mick Jones-t.[5] A Clash utolsó stúdióalbuma, a Cut the Crap 1985. november 4-én jelent meg.[6] Az újhullámos hangzású albumot értetlenkedve fogadták a kritikusok és a Clash-rajongók, és a zenekar a következő évben feloszlott.[7]
A Clash szövegei baloldali politikai mondanivalójukról ismertek. Míg a nagy előd és kortárs Sex Pistols nihilizmust hirdetett, addig a Clash lázadásra szólított fel, és fellépést sürgetett a faji diszkrimináció, a rendőri brutalitás és a harmadik világ népeinek elnyomása ellen.[8] Az együttes 2003-ban, egy évvel Joe Strummer halála után, bekerült a rock and roll hírességek csarnokába.[2]