Thomas H. Huxley | |
Thomas Henry Huxley | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1825. május 4. Ealing, Middlesex |
Elhunyt | 1895. június 29. (70 évesen) Eastbourne, Sussex |
Sírhely | East Finchley Cemetery |
Ismeretes mint | evolúcióelmélet, tudományos oktatás, agnoszticizmus |
Nemzetiség | angol |
Állampolgárság | angol |
Házastárs | Ann Heathorn |
Szülei | Rachel Withers George Huxley |
Gyermekek |
|
Iskolái |
|
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Sydenham College London |
Más felsőoktatási intézmény | Charing Cross Hospital |
Pályafutása | |
Szakterület | zoológia, összehasonlító anatómia |
Kutatási terület | gerinctelenek, gerincesek |
Aktivitási típus | zoológus |
Jelentős munkái | Az ember helye a természetben |
Szakmai kitüntetések | |
Copley-érem | |
Thomas H. Huxley aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas H. Huxley témájú médiaállományokat. |
Thomas Henry Huxley, PC FRS (Ealing, 1825. május 4. – Eastburne, Sussex, 1895. június 29.) angol biológus, aki támogatta Charles Darwin evolúciós elméletét, ennek köszönhette a Darwin buldogja gúnynevet.[1][2] Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Huxley”.
Huxley híres 1860-ban lezajlott vitája az oxfordi püspök Samuel Wilberforce-szal kulcsfontosságú volt az evolúció széles körű elfogadtatásában és saját karrierjében is. Wilberforce felkészítője Richard Owen összehasonlító anatómus volt, akivel Huxley korábban is vitázott már arról, vajon az ember valóban a csimpánzoktól származik-e. Huxley csak lassan fogadta el Darwin gondolatait, mint például a gradualizmus, és határozatlan volt a természetes szelekciót illetően, ennek ellenére teljes mértékben támogatta Darwint. Közreműködött az angol oktatás megreformálásában, és harcolt a legszélsőségesebb vallási tradíciók ellen.
Az agnosztikus szó megteremtője,[3] mellyel a valláshoz való viszonyát jellemezni tudta, azt a fogalmat, melyet még ma is használunk. (ld. Agnoszticizmus) Ez megmagyarázza a tudományos módszerének mikéntjét, bizonyítékközpontúságát. Huxley tudásának nagy részét autodidaktaként szerezte. Ez figyelemreméltó, hiszen a 19. század második felének talán egyik legnagyobb összehasonlító anatómusa volt.[4] Először gerinctelenekkel foglalkozott, fényt derítve számos korábban nem értett összefüggésre. Később áttért a gerincesek tanulmányozására, kifejezetten a csimpánzok és emberek közötti rokoni kapcsolat tanulmányozására. Tőle származik az a következtetés, mely szerint a madarak a hüllőkből fejlődtek ki, név szerint a theropodákból. Ez a nézet csak az utóbbi tíz évben kezdett meginogni.[5]
Tudományos fellépése, és az oktatás megszervezésében való szerepe miatt nagy hatást gyakorolt Nagy-Britannia társadalmára. Tagja volt az Angol Királyi Társaságnak (Royal Society).
Unokája Aldous Leonard Huxley brit író, költő és filozófus.