Velencei Vèneto | |
Beszélik | Olaszország |
Terület | Veneto, Észak-Olaszország |
Beszélők száma | ~4 000 000[1]/~6 000 000[2] fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád itáliai ág Újlatin nyelvek nyugati ág galloibér nyelvek galloromán csoport gallo-itáliai alcsoport velencei nyelv |
Írásrendszer | Latin (olasz) |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | — |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | — |
ISO 639-2 | roa |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Vèneto témájú médiaállományokat. |
A velencei vagy venetói nyelv (saját elnevezése léngua vèneta vagy vèneto) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek nyugati, közelebbről a galloromán nyelvek gallo-itáliai csoportjába tartozó nyelv, illetve nyelvváltozat. Anyanyelvi használóinak száma összesen megközelítőleg 4 és 6 millió között lehet. Sokan, még maguk a beszélői is csak az olasz nyelv egyik északi dialektusának tekintik, azonban nyelvészetileg eltér a sztenderd olasztól, és nem is ugyanahhoz az ághoz tartozik, mint az olasz. Több, területileg elkülönülő nyelvjárásra oszlik; fejlődésére feltehetően az ókori (valószínűleg a latinnal közeli rokonságban álló) venét nyelv szubsztrátumának hatása jellemző.
A helyesírás nem egységes, de napjainkban egyre élénkebb a velencei nyelv iránti érdeklődés. Ügyét az értelmiségieken kívül politikusok, sőt cégek is magukévá teszik. Velencei központú cégek velencei nyelvű reklámokat közölnek, s a tartomány politikai vezetése ellenzéki pártokkal egyhangúlag kijelentette 2007-ben, hogy a terület nyelve a velencei, így törekednek a nyilvános életben történő használatára. Említésre méltó még a velencei nyelvre lefordított A kis herceg, amely Nicoletta Penello érdeme.[3]