Volvo Personvagnar

Ezen cikk témája a Volvo Car Corporation, mely a Volvo védjegyet használja. Személyautóikról a Volvo szócikkben lehet olvasni.
Volvo Personvagnar AB
Volvo Car Corporation
Típus
  • autógyár
  • üzleti vállalkozás
  • járműmárka
Alapítva1927-ben az SKF,
Assar Gabrielsson és Gustav Larson által
SzékhelySvédország Svédország, Göteborg
VezetőkLi Shufu (elnök, Geely), Håkan Samuelsson (Elnök-vezérigazgató); Hans-Olov Olsson (alelnök)
Alapító
Iparágautóipar
Tulajdonos
  • Geely (78,7 százalék)
  • AMF (3,8 százalék)
Formasvéd részvénytársaság
Termékekszemélygépkocsik, motorok
Árbevétel17 859 milliárd  USD (2007)
Alkalmazottak száma40 000 (2020)
AnyavállalataGeely
Leányvállalatai
  • Volvo Car Czech Republic
  • Zenseact
TőzsdeNasdaq Nordic Exchange

Volvo Personvagnar AB Volvo Car Corporation (Svédország)
Volvo Personvagnar AB Volvo Car Corporation
Volvo Personvagnar AB
Volvo Car Corporation
Pozíció Svédország térképén
é. sz. 57° 43′ 20″, k. h. 11° 51′ 18″57.722222°N 11.855000°EKoordináták: é. sz. 57° 43′ 20″, k. h. 11° 51′ 18″57.722222°N 11.855000°E
A Volvo Personvagnar AB
Volvo Car Corporation weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Volvo Personvagnar AB
Volvo Car Corporation
témájú médiaállományokat.

A Volvo Personvagnar AB, vagy Volvo Cars egy svéd luxusgépkocsi-gyártó, melyet 1927-ben alapítottak Svédországban, Göteborg városában.

A Volvo elnevezést – mely a latin nyelvből származik, jelentése „gördülök” (vagy mai értelemben „vezetek, autózok”) – megfelelő védjegynek találták csapágyakhoz és gépkocsikhoz is.

A Volvo az SKF csapágykészítő üzem leányvállalataként lett megalapítva. A Volvo AB 1935-ben jelent meg a svéd értéktőzsdén, a részvények nagy részét az SKF eladta. Volvo Cars a AB Volvo tulajdonában volt, egészen 1999-ig, mikor a Ford Motor Company megvette,[1] a Premier Automotive Group egy részévé vált. Majd 2010-ben aláírták a svédországi Göteborgban azt a megállapodást, amelynek értelmében a kínai Geely autóipari csoport 1,8 milliárd dollárért megveszi az amerikai Fordtól a svéd Volvo autógyárat.[2]

A Volvo szabadidő-autókat, kombikat, szedánokat, kompaktokat és kupékat is készít. 2500 márkakereskedésben kaphatóak, a világ 100 országában. Az eladások 60%-a Európában történik, 30%a Észak-Amerikában, a maradék 10% pedig a világ más részein.

A Volvo piaci részesedése csökken az észak-amerikai piacon. Mindamellett az új piacokon, mint Oroszország, Kína és India növekedett a részesedés.[forrás?] Oroszországban az eladások megduplázására számít a cég, 2007 végére meghaladva a 20 000 darabot, így az egyik legnagyobb piaccá téve azt a cég számára. A Volvo jelenleg is vezető pozícióval dicsekedhet Oroszországban a luxusautók piacán.[3]

A tisztán elektromos meghajtású Volvo EC40
Volvo 240

A régebbi modelleket gyakran traktorokhoz hasonlították,[forrás?] részben azért, mert a Volvo AB nehézgépeket gyártott és gyárt ma is, korábban a Bolinder-Munktellen, jelenleg a Volvo Construction Equipmenten belül. Egyesek lassúnak és nehéznek tartották,[4] rájuk ragadt a "kocka" jelzés,[5] mint egy utalás a klasszikus kockaformájú Volvókra. Az erősebb turbófeltöltéses változatokat "turbókockák" néven emlegetik.[5] Az újabb modellek elmozdultak az 1970-es, 1980-as évekre jellemző kocka formák felől, és elismerést vívtak ki maguknak sportteljesítményükkel. De legnagyobb sikere a gyári Volvo 240 turbóknak volt, megnyerték az 1985-ös Európai Túraautó-bajnokságot (ETC) és az 1986-os Ausztrál Túraautó-bajnokságot (ATCC).[6] a 850 kombik kapták a legtöbb elismerést az 1995-ös Brit Túraautó-bajnokságon (BTCC).

A tulajdonosok büszkék a rendkívül hosszú futásteljesítményre.[7] Egy bizonyított esetben egy 1966-os Volvo P1800S több, mint 2,6 millió mérföldet (4,2 millió kilométert) futott.[8] Néhány számítás szerint a kiszolgált Volvók 19,8 éves átlagéletkoránál csak a Mercedes-Benz kocsik átlagéletkora magasabb.[9] A megbízhatóság az átlagosnál jobbnak nevezhető,[10] az Amerikai Egyesült Államokban a Volvókat a Forbes a legjobb autógyártók (9. hely),[11] valamint a legjobb luxusgépkocsigyártók (6. hely) közé sorolja.[12]

  1. Bradsher, Keith. „INTERNATIONAL BUSINESS; Ford Buys Volvo Car Unit in Bid To Lift Profile of Luxury Models”, The New York Times, 1999. január 29. (Hozzáférés: 2024. augusztus 19.) (amerikai angol nyelvű) 
  2. Kínai cég vette meg a Volvót (magyar nyelven). 24.hu, 2010. március 28. (Hozzáférés: 2024. augusztus 19.)
  3. Volvo Car Corporation Doubles its Sales in Russia
  4. Kraniel Konsument: Konsumenttest Hult Healey. [2011. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 4.)
  5. a b Unleashing the Muscle Car Inside the Trusty Volvo, NY Times (March 3, 2005)
  6. Volvo 240 Turbo Group 'A' racing information Archiválva 2008. december 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, Anthony Hyde
  7. UK High Mileage register Volvo Club UK
  8. 2 million mile 1800s Palo Alto Daily News (August, 26 2007)
  9. Vehicles discarded against refund, 2000: Mercedes and Volvo last longer
  10. Reliability index. [2007. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 4.)
  11. ForbesAutos.com. [2008. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 4.)
  12. Luxury Car Reviews, Prices and Advice on ForbesAutos.com. [2008. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 4.)

From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by Nelliwinne