Wilhelm Solf | |
![]() | |
Wilhelm Solf | |
A Német Birodalom külügyminisztere | |
Hivatali idő 1918. október 3 – 1918. december 13. | |
Uralkodó/ Kancellárok | II. Vilmos német császár Max von Baden Friedrich Ebert |
Előd | Paul von Hintze |
Utód | Ulrich von Brockdorff-Rantzau |
Született | 1862. október 5. Berlin |
Elhunyt | 1936. február 6. (73 évesen)[1][2][3][4][5] Berlin[6] |
Sírhely | Invalidenfriedhof |
Párt | Német Demokratikus Párt |
Házastársa | Hanna Solf |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | |
Iskolái |
|
Díjak | Order of the Rising Sun, 1st class |
![]() | |
Wilhelm Solf aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Solf témájú médiaállományokat. |
Wilhelm Solf (Berlin, 1862. október 5. – Berlin, 1936. február 6.) német gyarmatügyi miniszter, a Német Birodalom utolsó külügyminisztere, majd a Weimari Köztársaság diplomatája volt. Az első világháborúban az antanttal való mielőbbi békekötést támogatta, majd az 1930-as években a nemzetiszocialistákkal szemben folytatott küzdelmet.