Williams FW24 | |
![]() | |
Gyártási adatok | |
Versenysorozat | Formula–1 |
Gyártó | Williams |
Előző | FW23 |
Következő | FW25 |
Műszaki adatok | |
Vázszerkezet | Szénszálas monocoque |
Első felfüggesztés | Williams kettős keresztlengőkaros, kapcsolórúd |
Hátsó felfüggesztés | Mint az első |
Motor | BMW P81 3L V10 szívómotor |
Váltó | Williams 7 fokozatú |
Üzemanyag | Petrobras |
Gumik | Michelin |
Versenyeredmények | |
Csapat(ok) | BMW WilliamsF1 Team |
Pilóták | ![]() ![]() |
Első verseny | ![]() |
Utolsó verseny | ![]() |
Futott versenyek | 17 |
Győzelmek | 1 |
Dobogós helyezések | 13 |
Edzéselsőségek | 7 |
Leggyorsabb körök | 3 |
A Williams FW24 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Williams csapat épített és versenyeztetett a 2002-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái ebben az évben is Ralf Schumacher és Juan Pablo Montoya voltak.[1]
Az autó az előző évi kasztni továbbfejlesztése volt, hasonlóképpen az elődjéhez, a BMW erős motorjával. Aerodinamikailag nem volt annyira jó konstrukció, mint a Ferrari illetve a rivális McLaren, viszont a motor kárpótolta e téren. A gond ezúttal is ez utóbbi megbízhatóságával volt, ami miatt a világbajnoki címért folytatott versenyben alulmaradtak.[2] Egész évben mindössze egyetlen győzelmet arattak, Ralf Schumacher malajziai versenyén. Juan Pablo Montoya ezzel szemben a szezon közepén egymás után ötször is pole pozíciót szerzett, majd az Olasz Nagydíjon megfutotta minden idők leggyorsabb Formula–1-es körét, 259.827 km/h átlagsebességgel. Ezzel Keke Rosberg szintén Williams-szel elért 1985-ös rekordját döntötte meg, és 16 évig, Kimi Raikkönen 2018-as, szintén olasz köréig ez is maradt a rekord.[3] Az év végén a csapat a második helyet szerezte meg az összetettben.