Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Zen (Fordításai és hagyományos megfelelői) | |
magyar | zen |
angol | zen |
páli | झान (IAST:) dzshána |
szanszkrit | ध्यान (IAST:) dhjána |
kínai | chán (egyszerűsített:) 禅 (hagyományos:) 禪 |
japán | zen (kandzsi:) 禅 |
koreai | seon |
szingaléz | ඣාන |
vietnámi | quốc ngữ (Chữ Nôm:) thiền |
szójegyzék • jegyzet • tárgymutató |
A zen (avagy zen buddhizmus) a mahájána buddhizmusból eredeztethető[1] tan, rendszer, amelynek lényege a jelenségek valódi természetének megismerése, beleértve a zent gyakorlók belső természetét is, sőt a megvilágosodáson túli természetet is, annak felismerése, hogy egyetlen buddha-természet létezik csupán. A zen világnézetének az úgynevezett kettősségektől mentes vagy „nemkettős” hozzáállás a legjellemzőbb ismérve, legjellemzőbb gyakorlata pedig a zazen és a kóan-praxis. A rinzai iskola módszere szerint a figyelmet zazen közben kóanokra fókuszálják. Az ezen iskolákon alapuló összefoglaló japán elnevezés a zen szó.[2]
A sorozat témája Buddhizmus |
---|
![]() |
|
Körvonalakban |
„A zen nem vallás.
Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája,
sem eszkatológiája nincs,
és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik.
A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória,
sőt a súly éppen az életrendre esik.
A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,
mert amit tanít az éppen a minél
tágasabb és minél szabadabb.”
A zen kifejezés eredetije az Indiából ismert dhjána (dhyāna, ध्यान) , ami Kínában csan (禪) néven honosodott meg, majd onnan terjedt tovább Koreába szon-ként, Vietnámba thiền-ként, s végül Japánba zen néven.[3] Követői szerint a zennek az egyik legfontosabb eleme az, hogy nem ragaszkodik semmiféle külső tekintélyhez, nincs szent könyve, s ezt ki is fejezi alapelveként, miszerint "nem támaszkodik írásokra". A zen besorolható a Mahájána buddhista iskolák közé, azaz a megvilágosodást nem öncélú történésnek tartja, hanem a minden lény boldogulásáért kifejtett változásnak, ám a mahájána iskolákkal ellentétben elveti a megvilágosodásnak mint célnak az elérését és a megvilágosodás bekövetkezését célzó erőfeszítések vezette aktív cselekvést. Ilyen módon közelít a taoizmushoz és a dzogcsenhez.[4] A zen tanítás a mahájána gondolkodás számos forrásából merít, különösen a jógacsarából, a Tathágata-garbha szútrákból, a Lankávatára szútrából és a hua-jen iskolából, amelyek a buddha-természetre, a teljességre és a bódhiszattva-ideálra helyezik a hangsúlyt.[5]